Karádi Zoltán

Rövid élet

Az önismerethez kevés az idő

Ne küzdj hát a pusztulásért

Szeretni mindig mindenekelőtt

Szeretni szívvel,s lélekkel,tudd

-sohasem elegendő-

Az önismereted

Talán ha megteszed

És hogyha van eszed

A lényegét megkérdezed

-jobb lesz-e neked ?-

Elvegyülni,s elzárkózni

Önmagunkat megismerni

Elfordulni,vagy átölelni

Megnyisd-e magány kapuid

Merre nyílj meg

S csak kérdések...

Önmagad mélyén

Belőled mi fakad ?

-megnyisd-e felismert magad-

Rövid az élet

Hogy magad ismerd

És hogy tudd,mire jó

Önismeretedből a szó

Ha belső utad járod

Vajon mire használod

Ha odakint el is buksz

Magadra maradsz belül

-önmagadba jutsz-

Ha megvilágosodsz

S előrébb jut tán lelked

Merre fordul majd a világ

Helyes-e másokat felemelned

Merre jut hát a világ

S merre jut majd lelked

Érzéki lényed létezése

Gyakorol így hatalmi elvet

minden más,csak fejtegetés

minden más csak elévülés

minden másba szédülés

minden másnap:létezés

Ember-embernek gyilkosa

S a harcos a világnak rabja

A baj összehoz néha embereket

Örömre,bánatra,szeretetre,kárhozatra

Tedd szabaddá magad

Szívedet,és a lelkedet

Földi léted,elmúlik utóbb

Szeresd tisztán:a szeretetet...

új törvény teremtődött

I.törvény:ölni

II.törvény:eltaposni

III.törvény:amiről nem szólnak

-újra elnyel a holnap-

Vértörvény

Bértörvény

Képtörvény

Széptörvény

kész örvény

Amiről nem szólnak neked

Az törvénnyé emelkedett

Megtaposnak tégedet

S lelked megremeg

kész örvény

Kreált az utad

S nem vagy szabad

Feszült az agyad

Megkötnek a szavak

EZ ITT AZ ÉSZTÖRVÉNYSZÉK

-nem vagy szabad-

omlanak belőled bíráló szavak

ha nem vagy észnél eltaposnak

a ranglétrán csak egyre feljebb

a szív is szürke:érdekszeretet

Most jobban kell küzdened

S önmagad el kell vesztened

Itt már nincsen néked Istened

A szóból a pénzért,fegyvert

eszközölnek ellened

Magad fölé emelsz vezetőket

Ám ők csak kizsákmányolnak

Halld meg hát a Teremtődet

Ő az ki régóta lelkedben van

Szeretni mindeneket

S átölelni a Földet

E parancsolat szóla

A lelkében létezőnek

Nem ilyen az önképzett világ

Csak elveszíti egyre önmagát

S nem hallják Isten szózatát

Aki mindenkit szeret,az végül

semmit se lát

Elnyel a kollektív világ

Nincsen fényes kivillanás

Beleőrülsz,és elévülsz majd

Az új törvény a halálba hajt

Merülj el magadban

Emelkedj fel mélyen

A belső törvényed

Meg ne tagadd hát

örökké benned égjen

Vadít a düh,hogy nem szólhatsz

Ha fellázadsz,végül elnyomnak

Kollektív egység,elnyomó korszak

Minden megtehető,s ennek behódolnak

önmaguk előtt meg nem alázkodnak

nincsen fény,melyben a szív s a lélek

megújulhat,megtisztulhat,és mégis

mégis van holnap,s addig szólhatsz

Vadít a düh és vár a kedves

S te önmagadba elmerenghetsz

Az elme reng,s a Föld forog

S e kollektív elnyomásban már

nincs igaz szónokunk

-az emlék néha felragyog-

Készülődik már a hatalmas világ

Az egyenlőség,megosztottságra vált

Igéretek,eszmék,és harcos istenek

Az egység megbomlott,a tudat remeg

-a pénz az istened-

Légy észnél mindig többet

Mielőtt használnád erődet

Eszed a léten,s léted csak

A pénzen forog,haszon,érdek

-kreálják a jogot és eszmét

mely gyakran bűnt hordozott-

Nem lehetünk semlegesek

Amíg csak szólni bírunk

Elgépiesedett életünkben

A Szépséget visszasírjuk

Tervszerű a mostani élet

S minták szerint is élsz

Új tudatú gépek módozatján

A kitermelt harcosok serege

egyre-másra kész

-kész az ész:jön a vész-

EZ ITT AZ ÉSZTÖRVÉNYSZÉK II

hát itt a lehetőség

Ítélj,s ítéltettsz

Magadból nem ébredsz

S,ha tett nélkül ébredsz

Az ébredés is kevés lesz

Már látjuk a véget

Ha,új világ ébred

S a szavaid,végül

Téged csendre ítélnek

-magadba szólalj meg-

Magadban szólalj

S ismerd önmagad

Ha lázadsz,és tévedsz

A kétely köréd is épít

-hatalmas falat-

a kint is épít téged

a belső,benti világod

ha szólsz,ha hallgatsz is

végezetül önmagad látod

vagy felismered