|
|
platinalemez
megjelent:2003
ákos : Új világ
Éberen
Nézem az órám
Számlapját,
Én
Pontosan tízezer éve várok rád.
Döbbenten áll meg a percmutató,
Óra sem múlhat többé el,
Reszket az Idő a tornyok felett,
Ártatlan vágyam
Még ünnepel.
Nézd
Ez megint egy kis halál,
Hát miért ne élhetnéd túl?
A régi dal másra vár,
Gyönyörű lettél és új,
Jelez egy új világ,
Engem miért ne
Léphetnél át?
Éberen
Nézem az órám számlapját,
Éppen tízezer éve várok rád,
Lobogó ködökbe burkolózom
Engem őriz a lábnyom a Holdon,
Kegyetlenül szép lesz az új világ.
Nézd,
Ez engem szíven talál,
De Te miért ne élnéd túl?
Okolni bárkit kár,
Bátrabb és szebb lesz az új,
Jelez egy új világ,
Engem miért ne
Léphetnél át?
Döbbenten áll meg a percmutató,
Óra sem múlhat többé el,
Reszket az Idő a tornyok felett,
Ártatlan vágyam
Még ünnepel.
Nézd
Ez megint egy kis halál,
Hát miért ne élhetnéd túl?
A régi dal másra vár,
Gyönyörű lettél és új,
Jelez egy új világ,
Engem miért ne
Léphetnél át?
ákos : Láss bennem mást
Tudtam én is, és Ő is tudta,
Hogy senki sem hívta,
A semmiből a szobámban termett,
És beszélni kezdett:
Barátom, ez hát a hely,
A templom, ahol élsz,
Látom, itt írod a verset,
Mikor éjjel hazaérsz,
Mikor éjjel hazaérsz.
Ismerős volt, vajon honnan?
Csak annyit tudtam,
Régóta figyelt már engem,
És érteni kezdtem,
Mi ez a furcsa idegen illat,
Mi ez a gyilkos szándék,
Mi ez a furcsa idegen ösztön,
Veszélyes játék.
Nézz rám, és most láss bennem mást,
Mint mit eddig láttál: eszmélj föl!
Mintha egy álom érne véget,
Úgy ébredsz majd az életből.
Szívem fölött penge lengett,
És súlyos csend lett.
Megjegyeztem, amit mondott,
Minden hangot,
Vagy lehet, hogy saját szavaim szóltak,
És ő csak hallgatott gyáván?
Beszélt bennem, ami voltam:
Varázsló és sámán!
Nézz rám, és most láss bennem mást,
Mint mit eddig láttál: eszmélj föl!
Mintha egy álom érne véget,
Úgy ébredsz majd az életből.
Láss bennem mást!
ákos : Gyilkos ezüstgolyó
Látod, mindenki fél,
Hogy ha nem siet
Hát elszalasztja
Az esélyét
A nagyobbra, többre, jobbra,
És mindenki árt,
Készakarva,
Jobbra-balra,
Csapkod és oszt,
Aki kapja, marja.
Az emberek, nézd
Rohannak most is
Körbe-körbe,
Végül mindig
Egymást csalják tőrbe
De egyszer a győztes is veszt,
Ül a sorsa romjain
Összetörve
Néz a ködbe,
Mint egy görbe tükörbe
Ha az indulat
Néha elragad
Hát ne feledd,
Hogy gyenge vagy...
Az Idő a legjobb
Mesterlövész
(Nem a józan ész)
Fegyverében régóta kész
(Régóta kész)
A szíved felé szárnyaló
Gyilkos ezüstgolyó.
Hát jobb lesz, ha élsz,
És nem beszélsz folyton
Össze-vissza,
A hazugságnak nincsen
Se vége, se hossza,
Ha bűnös is vagy,
Akard, és lehetsz még
Újra tiszta,
A hitedet más
Úgysem adja vissza.
Ha a pillanatnak
Terhe nagy
Hát köszönd meg,
Hogy élni hagy...
Az Idő a legjobb
Mesterlövész
(Nem a józan ész)
Fegyverében régóta kész
(Régóta kész)
A szíved felé szárnyaló
Gyilkos ezüstgolyó.
ákos : Csillagok alatt
Csillagok alatt alszik a föld,
Lehet, hogy egyedül én vagyok ébren.
Suhognak körben a zajmadarak,
Társtalanul fekszem az éjben.
Csillagok alatt fekszik a test,
Az enyém, a Tiéd, akárkié,
Könyörögnék, hogy engem szeress,
De nem ragyogsz rám már soha többé!
Csillagok alatt jár-kel a test,
Az enyém, a tiéd, vagy a másé.
A test csak izgága, gyönge hírnök,
Az életé vagy az elmúlásé?
Mondd csak, mi ez az álom, barátom?
Mondd csak, mi ez az ének, mi ez a dal,
Amit a távolban dúdolnak a vének?
Csillagok alatt fekszik a test,
Éget a föld, olyan hideg,
Akár a szegecselt acélfalak,
Fogva tartják az álmaimat.
Vigyázz a szóra, amit küldök:
Én mindig szeretni foglak,
Maradj meg titkos jelszavamnak,
Maradj meg védő csillagzatomnak!
Mondd csak, mi ez az álom, barátom?
Mondd csak, mi ez az ének, mi ez a dal,
Mit a távolban dúdolnak a vének?
Bárcsak hívnának maguk közé,
Hogy tudnám, hová tartozom!
Társtalanul fekszem az éjben,
Felhő takarja csillagzatom...
ákos : Keresd meg a lányt
Emlékszel még ugye a kamasz éveinkre,
Ahogy együtt volt az a néhány jó barát?
De nosztalgikus a nóta,
Mert szétszéledt azóta
Az a szépreményű jó kis társaság.
És emlékszel, ugye, a lányra,
Aki oly sokáig várta,
Hogy beleszeressen végre valaki?
S hogy a valaki Te lettél,
Arról nem is igen tehettél,
De azért nem kellett neked kétszer mondani.
Elmentek a régi barátok,
És nem jönnek soha vissza már.
De keresd meg a lányt,
Tudom, hogy megtalálod.
Kicsit haragszik ugyan rád,
De azért visszavár.
Értsd meg, kérlek,
Szeret valóban Téged,
Pedig furcsa vagy néha igazán.
Színjátékot ne tervezz,
Nem kell semmilyen jelmez,
Csak menj már, mert vár rád,
Az a lány!
Elmentek a régi barátok,
És nem jönnek soha vissza már.
De keresd meg a lányt,
Tudom, hogy megtalálod.
Kicsit haragszik ugyan rád,
De azért visszavár.
Értsd meg, kérlek,
Szeret valóban Téged,
Pedig furcsa vagy néha igazán.
Színjátékot ne tervezz,
Nem kell semmilyen jelmez,
Csak menj már, mert vár rád,
Az a lány! |
ákos : Keresem az utam
Látod, nincs mit mondanom,
A napot, az órát sem tudom,
Csak várom, hogy üzend, hogy vársz.
Most nem ontom bátran, okosan a szót,
A falon át hallom csak a rádiót
Ha erre jársz, engem itt találsz.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.
És az a rádió úgy zokog,
Mintha szerelmet vallana
Most nekem szól a legbutább dala.
Mert ugyanúgy hívlak most is,
Szánalmas hogy mindent elhiszek,
Hogy mennyire örülnék Neked.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.
Tudod, hogy vár még rám,
A Holdnak tán a túloldalán,
Ő az, aki beszél bennem
Érthetetlen angyalnyelven.
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.
Ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.
A magas ég...
A magas ég...
ákos : Be lettél oltva
Hiába rejted,
Hiába őrzöd,
A titkod nem titok már,
A titkod az ördög,
És keresi a külföld
És keresik helyben,
De az ördög bent lakik
Egy ostoba fejben
És elmenekülnél
Innen a Holdra,
Csak mert szeretet ellen
Be lettél oltva
Tudom, hogy Neked is
Rém kellemetlen,
Hogy be lettél oltva
Szeretet ellen.
Pont ez a baj Veled:
Van eszed, de nem él a szíved,
Nem vagy ugyan beteg,
De a bogyókat szeded.
Az emberek utálják,
Amit nem értenek,
Ravaszkodnod, látod
Nem érte meg.
És elmenekülnél
Innen a Holdra,
Csak mert szeretet ellen
Be lettél oltva
Tudom, hogy Neked is
Rém kellemetlen,
Hogy be lettél oltva
Szeretet ellen.
Ez nem én vagyok,
Ez nem mi vagyunk,
Így aztán mindegy,
Hogy áldás vagy átok
Hogy torzan látják a nagyvilágot
Egyes újságokba író srácok,
Nekem sok a dolgom
Én nem érek rá,
Így hát mindegy,
Hogy mit is szóltál,
De csak akkor ítélj,
Hogy én ki vagyok,
Ha egyszer tudni fogod,
Hogy Te kicsoda voltál.
És elmenekülnél
Innen a Holdra,
Csak mert szeretet ellen
Be lettél oltva
Tudom, hogy Neked is
Rém kellemetlen,
Hogy be lettél oltva
Szeretet ellen.
ákos : Örvény
Tovább nem tudok várni,
Most már megteszi bármi,
Az lesz a veszted,
Hogy örvénylik a tested.
Az alkalom itt van,
Hát hódolj be halkan!
Százezer éve
Mindig ez a vége.
Mindegy a színhely,
Nem kell, hogy színlelj,
Szeress vagy vess meg,
Én birtokba veszlek!
Olvadni kezd most a Hold,
Az arcod a párnán
Csak egy furcsa-furcsa folt.
Ócska kis közhely,
Gyönyörű törvény,
Hogy a szerelem örvény.
Tovább nem tudok várni,
Most már megteszi bármi,
Az lesz a veszted,
Hogy örvénylik a tested.
Látod, nálam a fegyver,
De reszketned nem kell,
Mert ez csak gyönyört fakaszt,
Hát húzd meg a ravaszt,
Ugye érzed a tavaszt?!?
Olvadni kezd most a Hold,
Az arcod a párnán
Csak egy furcsa-furcsa folt.
Ócska kis közhely,
Gyönyörű törvény,
Hogy a szerelem örvény.
ákos : Gondolnék rád
Folyton folyik a kampány,
Zúdul mindenfelől,
Jelszó jelszó hátán.
A szavakat hazugok rágják,
És várják, hogy majd összedőlnek
Az ezredéves bástyák.
Ha van még valami tiszta
Ezen az elveszett világon,
Azt máshol nem találom,
Csak a lányom szemében látom.
De miért ne gondolnék rád?
Miért ne gondolnék rád ezután?
Mondd, miért ne gondolnék rád?
Hogy hol jársz?
Hogy mit csinálsz?
Nem is kérded, merre visznek,
Merre szédítenek,
Akik semmiben sem hisznek.
Mást se hallasz tőlük,
Csak hogy mennyire jó lesz neked,
Aztán mentik majd a bőrük.
Ha volt értelme annak,
Hogy mindeddig kibírtad,
A legszebb versed úgyis
A fiad szívébe írtad.
Hát miért is gondolnék rád?
Miért is gondolnék rád ezután?
Mondd, miért is gondolnék rád?
Hogy hol jársz,
Hogy mit csinálsz?
Egy asszony szép szavára
Szelídebb ember leszek.
A gondot hagyom másra.
Engem munka vár a kertben,
Amíg egy fát ültetek.
A harc alábbhagy bennem.
De nem felejtek semmit,
És kezdeném is újra,
Neved szép betűit
Ámor homlokomra írta.
Hát miért ne gondolnék rád?
Miért ne gondolnék rád ezután?
Mondd, miért ne gondolnék rád?
Hogy hol jársz?
Hogy mit csinálsz?
Miért ne gondolnék rád?
Miért ne gondolnék rád ezután?
Miért ne gondolnék rád ?
Hogy hol jársz?
Hogy mit csinálsz?
ákos : Gondolnék rád
Folyton folyik a kampány,
Zúdul mindenfelől,
Jelszó jelszó hátán.
A szavakat hazugok rágják,
És várják, hogy majd összedőlnek
Az ezredéves bástyák.
Ha van még valami tiszta
Ezen az elveszett világon,
Azt máshol nem találom,
Csak a lányom szemében látom.
De miért ne gondolnék rád?
Miért ne gondolnék rád ezután?
Mondd, miért ne gondolnék rád?
Hogy hol jársz?
Hogy mit csinálsz?
Nem is kérded, merre visznek,
Merre szédítenek,
Akik semmiben sem hisznek.
Mást se hallasz tőlük,
Csak hogy mennyire jó lesz neked,
Aztán mentik majd a bőrük.
Ha volt értelme annak,
Hogy mindeddig kibírtad,
A legszebb versed úgyis
A fiad szívébe írtad.
Hát miért is gondolnék rád?
Miért is gondolnék rád ezután?
Mondd, miért is gondolnék rád?
Hogy hol jársz,
Hogy mit csinálsz?
Egy asszony szép szavára
Szelídebb ember leszek.
A gondot hagyom másra.
Engem munka vár a kertben,
Amíg egy fát ültetek.
A harc alábbhagy bennem.
De nem felejtek semmit,
És kezdeném is újra,
Neved szép betűit
Ámor homlokomra írta.
Hát miért ne gondolnék rád?
Miért ne gondolnék rád ezután?
Mondd, miért ne gondolnék rád?
Hogy hol jársz?
Hogy mit csinálsz?
Miért ne gondolnék rád?
Miért ne gondolnék rád ezután?
Miért ne gondolnék rád ?
Hogy hol jársz?
Hogy mit csinálsz?
ákos : A világ legvégén
Készséges vagy,
És szép,
De ha kell, hát megcsúnyulsz,
Idegenként is
Az otthonom vagy,
Ahogy mohón hozzám nyúlsz.
Lehetnék hálás ezért,
Vagy sírhatnék,
Hogy néha máshoz is jó vagy,
De ha az öledbe bújok,
Nem érdekel,
Az sem, hogy lesz-e holnap.
És ha holnap lesz is,
Leszel-e benne Te,
Vagy leszek-e én,
Nem fáj a kérdés,
Hogy van-e igazság
A világ legvégén.
Szépséges vagy,
És kész,
A vágyad nem alszik soha,
Anyanyelved
A testbeszéd,
Te vagy az éjjel menyasszonya
Lehetnél másé talán,
Vagy mindenkié,
Az enyém biztosan nem vagy,
De ha az öledbe bújok,
Nem érdekel,
Az sem, hogy volt-e tegnap.
És ha tegnap volt is,
Voltál-e benne Te,
Vagy voltam-e én,
Nem fáj a kérdés,
Hogy van-e igazság
A világ legvégén.
Ha egyetlen óra lenne az élet,
Az utolsó percét
Benned tölteném...
ákos : Virrasztó
Hagyd a szavakat,
így védd az igazad,
Aki fecseg, az úgy marad,
Hallgatni boldogabb.
Hogyha nem teszed,
Magadra zárod a ketreced,
A szívedet el ne add,
Örömöd hallgatag.
Végtelen ébrenlét,
Velem hallgass még,
Velem virrassz át
Minden éjszakát.
Örök készenlét,
Csak hallgass velem még,
Velem virassz át
Minden éjszakát.
Tested menedék,
De hogy oltalmazz, nem elég,
A selyem és a méz
Vagy ha a kéz ölelni kész
Vágyad hatalom,
De legyél a vígaszom
Jutalmam, vagyonom,
Rész helyett egész.
Végtelen ébrenlét,
Velem hallgass még,
Velem virrassz át
Minden éjszakát.
Örök készenlét,
Csak hallgass velem még,
Velem virassz át
Minden éjszakát.
Hagyd a szavakat...
Tested menedék...
Vágyad hatalom...
Végtelen ébrenlét,
Velem hallgass még,
Velem virrassz át
Minden éjszakát.
Örök készenlét,
Csak hallgass velem még,
Velem virassz át
Minden éjszakát.
CD 2
ákos : Ki helyett szeretsz?
Lágy vagy és idegen,
Hozzám repülsz a széllel,
Álom terem a szemeden,
Ha mellettem alszol el.
Leszek neked az égbolt,
Leszek neked bármi,
Ha lehunyt szemed engedi
A testedet csodálni.
Ki helyett szeretsz te engem?
Mondd kit látsz te bennem?
Lehet, hogy nem az vagyok, akire vártál?
Nem az, aki hív, nem az, aki vár,
Nem az, kivel ébredtél,
Nem az, kivel álmodtál.
Utolsót lobban a nyár,
Aztán kialszik végképp,
Arcodon most fakó a bánat,
Akár egy régi térkép.
Mit szeretnél jobban,
Angyal legyek vagy férfi?
Szavak nélkül szólok hozzád,
A szíved biztos érti.
Ki helyett szeretsz te engem?
Mondd kit látsz te bennem?
Lehet, hogy nem az vagyok, akire vártál?
Nem az, aki hív, nem az, aki vár,
Nem az, kivel ébredtél,
Nem az, kivel álmodtál.
ákos : Majom a ketrecben
Van olyan, aki nyugodt, hallgatag,
Jól kezelhető, néma rab,
De akad olyan, aki megvadul,
Ha börtönéből nem szabadul.
Megy a műsor,
Nézed az életem,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem merem,
Majom a ketrecben,
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.
Döntened kell, mi a fontosabb,
Megnyisd, vagy őrizd önmagad
Csak félig él, aki nem szabad,
A rabok szíve megszakad.
Megy a műsor,
Nézed az életem,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem merem,
Majom a ketrecben,
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.
Csak bámul és etet
A könnyeken nevet,
Ő arctalan lehet,
Ő gyűlölve szeret.
Annak akarsz látni,
Ami nem vagyok,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem hagyod,
Majom a ketrecben
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.
ákos : Alig hitted
Zajlik a sok kis játszma,
Mindenki őrülten játsza
Azt, hogy 'szeret vagy nem szeret',
Vagy hogy mennyiért éri meg.
De ha voltál néha egy kicsit is boldog,
Hát ne szégyelld a szerencséd,
Hisz' alig hitted
Hogy ez is eljöhet még...
És hazudnak megfontoltan,
Behízelgő modorban,
Éppen ugyanúgy ahogy régen,
'Érd be a kicsivel szépen!',
De mégsem fárad belé a szíved,
Aki megöl azt is ölelnéd,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még...
Alig hitted
Hogy egyszer ez is eljöhet még,
Feletted is felragyoghat az ég!
Nemcsak a küzdelem
Vagy az ünnep lehet szép,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még...
Annyi mindenről álmodtál,
De idegen ágyakban ébredtél,
Kevés volt amit megtudtál,
Mert alig hitted, ha értettél...
Alig hitted
Hogy egyszer ez is eljöhet még,
Feletted is felragyoghat az ég!
Nemcsak a küzdelem
Vagy az ünnep lehet szép,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még...
Annyi mindenről álmodtál,
De idegen ágyakban ébredtél,
Kevés volt amit megtudtál,
Mert alig hitted, ha értettél...
ákos : Esőkirály
Ha nincsen semmi szép abban, amit vársz,
Ha annak sem örülsz, hogy hazatalálsz,
Ha az éjnek ércfalát fényszóró fúrja át,
És dobol a négy kerék, mind azt súgja: menni még,
Ha túl sok szennyet látsz, és megtisztulni vágysz,
Elmossa bánatod az Esőkirály.
Esőkirály, hatalmad vára áll,
Felhőd alatt táncolok, Esőkirály.
Fölém borul, úgy tornyosul,
Felnézek rád jámborul,
Könnyeidben fürdöm, Esőkirály.
Esőkirály, hatalmad vára áll,
Felhőd alatt táncolok, Esőkirály.
Fölém borul, úgy tornyosul,
Felnézek rád jámborul,
Könnyeidben fürdetsz Esőkirály.
Ha nincsen semmi szép abban, amit vársz,
Ha annak sem örülsz, hogy hazatalálsz,
Ha az éjnek ércfalát fényszóró fúrja át,
És dobol a négy kerék, mind azt súgja: menni még.
Ha túl sok szennyet látsz, és megtisztulni vágysz,
Elmossa bánatod az Esőkirály.
Esőkirály, hatalmad vára áll,
Felhőd alatt táncolok, Esőkirály.
Fölém borul, úgy tornyosul,
Felnézek rád jámborul,
Könnyeidben fürdetsz, Esőkirály.
Ó, Esőkirály!!!
ákos : Altató
kihullnak kezemből a könyvek
a világ magamra hagy
mostantól hűvösebb napok jönnek
szűkülő időm egyre tágasabb
elfordul tőlem a holt anyag
vonásaim halványnak látszanak
leválnak lassan rólam a dolgok
így leszek egyszerre mégis boldog
és ha az égi határon innen
elszámoltat az Isten
nekem vámolni valóm nincsen
a bűnöket mindet bánom
és ha lehet
újracsinálom
mert tettem
amit hittem
velem megtörtént a minden
lettem fegyelem neveltje
szerencse kegyeltje
elbukni így többet ér
mint árnyékban élni
hazugan félni
az alku bolondja
a szavakat fonja
temérdek érdekért
és ha jön az álom
aludni jó
a távolság
törékeny üveggolyó
halkul a dallam
alig hallható
bennem is szól
az örök altató
ákos : Indiántánc
Tűzből jöttem erre a Földre,
Lángok formálták testemet.
És a tűz ölel majd magához örökre,
De addig mindvégig itt leszek.
Krétajeleket rajzolok a kőre,
Kiadnám minden bánatom,
De jeleimet az eső mossa el,
Jutalmam hiába várhatom.
Ez egy indiántánc és én elhiszem,
Hogy benned is ég az a láng.
Legyen közös a bánat, közös a bűn,
És közös a feloldozás!
Felemás tavaszt szült ez a tél,
A szerelem nélküli hónapok.
Visszavágynak a mennybe most
A földre pottyant angyalok.
Keserű szavak íze a számban,
Csak a jövő édes, ami nem jön el.
Én maradok az, aki mindig is voltam,
Egy indián, aki énekel.
Mert ez egy indiántánc és én elhiszem,
Hogy benned is ég az a láng.
Legyen közös a bánat, közös a bűn,
És közös a feloldozás!
Én tűz vagyok, akkor is, ha nem hiszed,
Hát égj velem, vagy ég veled,
Reszketve öleld az életed!
Mert ez egy indiántánc és én elhiszem,
Hogy benned is ég az a láng.
Legyen közös a bánat, közös a bűn,
És közös a feloldozás!
ákos : Végre
Végre
Most hogy végre látlak,
Van kire gondolnom,
Végre
És ha meg nem is kívánlak,
Azért lesz kiről álmodnom,
Eszembe jutsz
És elénekellek,
Szóvá teszlek,
Újjáteremtelek,
Csak engedd meg.
Végre
Meríts erőt a szóból,
Ami hozzád beszél,
Végre
A szemed tüzének hódol
A vers, ami miattad él,
Így lettél múzsa,
Így köt majd gúzsba
Egyetlen dallam,
Hogy végre szabad legyél,
Hogy többé ne félj,
Hogy többé ne félj.
Nem kell, hogy észrevedd,
Mert meg sem értheted,
Nem látja szép szemed,
Hogy az átok alól
Végre
Feloldoztál,
Zavartan felnevetsz,
Örülsz, hogy itt lehetsz,
Engem nem gyűlölsz, nem szeretsz,
De az átok alól
Végre
Feloldoztál.
Végre
Egy kérdésre vár csak a válasz,
A titkod hadd legyek én
Végre
Ha a boldogtalanság fáraszt,
Talán jóvátehetném
Bizonytalan
És egyszerű szándék,
Maga a játék
Az igazi ajándék
Csak ne dobd el még
Csak ne dobd el még.
Nem kell, hogy észrevedd,
Mert meg sem értheted,
Nem látja szép szemed,
Hogy az átok alól
Végre
Feloldoztál,
Zavartan felnevetsz,
Örülsz, hogy itt lehetsz,
Engem nem gyűlölsz, nem szeretsz,
De az átok alól
Végre
Feloldoztál.
ákos : Valami véget ér
Forró betonon hasalok,
távoli hang csak a gyász,
lassan lüktet egy ér,
fellobog halkan a láz.
Sima tenyér a hátamhoz ér.
Ó csak játszik a szél.
Tudom, már messze vagy rég..
Bennem minden halk szavad él.
Halott virágok illatát nyögik a fák
és megrázkódik a táj,
valami véget ért, valami fáj.
Ahogy fölém dől az ég...
álmodni nem hagy a vágy.
Ha becsukom fáradt szemem
tekinteted az arcomba vág.
Szemed tűzénél megvakulok,
de lassan újra feljön a nap..
Nélküled semmi vagyok.
Halott virágok illatát nyögik a fák
és megrázkódik a táj,
valami véget ért, valami fáj.
Halott virágok illatát nyögik a fák
és megrázkódik a táj,
valami véget ért, valami véget ért,
valami véget ért… valami fáj.
ákos : A megváltó
Jártunk lehajtott fejjel
Azt hittük, soha nem jön el.
De amikor megszületett,
Felemelte a lehajtott fejeket.
Ünnepe forró, asztala dús
A vándor hazatért, örvend a bús
Kisírt szemedet emeld az égre
Sóhajts fel lassan: köztünk vagy végre!
Én hiszem és tudom
Hogy ő a Megváltó
Akire vártunk, az Örömhír hozó.
Megálmodtuk minden álmunk
És álmatlanul egyre csak vártunk
Váltottunk hitet, mint más az ingét
Most megjött és nem kell több bizonyíték.
Ünnepe forró, asztala dús
A vándor hazatért, örvend a bús
Kisírt szemedet emeld az égre
Sóhajts fel lassan: köztünk vagy végre.
Én hiszerm és tudom,
Hogy ő a Megváltó,
Akire vártunk, az Örömhír hozó...
Számoltuk sorra a múló napokat
A reményen kívül semmink nem maradt
De most hogy ő szólít, mondja a nevedet
Érzed, micsoda erő a szeretet.
Ünnepe forró, asztala dús
A vándor hazatért, örvend a bús
Kisírt szemedet emeld az égre
Sóhajts fel lassan: köztünk vagy végre!
Én hiszerm és tudom,
Hogy ő a Megváltó,
Akire vártunk, az Örömhír hozó...
ákos : Ölelj meg újra
Ha karomba zárlak
Téged
A szabadság ölel,
A világ csak rángat
Engem
A karod ringat el.
Ha mézedbe olvadok,
Nem tudom, hol vagyok,
Minden dolgom várhat,
Lehet a neved
Öröm vagy bánat,
Én otthon vagyok nálad.
Ölelj meg újra
Ölelj meg ugyanúgy
Még egyszer
Csak az a múltad,
Amire velem együtt
Emlékszel (Emlékszel)
Ha fáradtan ébredsz,
Nekem
Ugyanannyira tetszel
Nem a szépség szobra vagy,
Hanem
Egy igazi ember.
Éjek és nappalok,
Ördögök, angyalok,
Minden elmúlik egyszer
Rövid az élet
Ha gyorsítva éled,
Hát hosszabbítsd meg egy perccel.
Ölelj meg újra
Ölelj meg ugyanúgy
Még egyszer
Csak az a múltad,
Amire velem együtt
Emlékszel. (Emlékszel)
ákos : Hello
Hello, hello, újra itt vagyok,
Vissza kellett jönnöm hozzád, és lehet, hogy maradok.
Tudom, tudom, nem láttál rég,
Bármit is mondasz, szemedben a megértés tüze ég.
Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.
Hello, hello, nem tűntem el,
Csak egy távoli bolygón jártam lehunyt szemekkel.
De kinyílt lassan a szem,
Most is rád ragyog,
Könny reszket benne,
Mert látom, hogy vak vagyok.
Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.
Hiszen minden bűnöm megbocsátható...
Hello, hello, én a régi vagyok,
Tévedésből jöttem a földre, és félek, hogy itt ragadok!
Hiszed, vagy nem, egyszer hazajutok,
Nem látsz majd többé, hiányozni fogok...
Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
Azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.
Hello, hello, én a régi vagyok,
Tévedésből jöttem a földre, és félek, hogy itt ragadok!
Hiszed, vagy nem, egyszer hazajutok,
Nem látsz majd többé, hiányozni fogok...
ákos : Ilyenek voltunk
Előtted nem titok,
Hogy nem voltunk angyalok.
És úgy mintha nem fájna semmi kín,
Táncoltunk az öröm romjain.
És néha éber reggeleken
Tudtuk, hogy vár ránk a szerelem.
Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Amit itt hagyunk, ha indulni kell.
Nem féltünk semmitől,
Bár száz tervünk összedőlt.
Mi mégis észrevétlenül
Tűrtük, hogy arcunkra ránc kerül,
De néha éber alkonyokon
Tudtuk, hogy vár ránk a nyugalom.
Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Amit itt hagyunk, ha indulni kell.
Ilyenek voltunk, emlékezz ránk,
Ilyenek voltunk, emlékezz, emlékezz ránk!
Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Amit itt hagyunk, ha indulni kell.
Adjon Isten
Adjon Isten jó éjszakát
Küldje hozzám szent angyalát
Bátorítsa szívük álmát
Adjon Isten jó éjszakát
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
