ANDANTE STRINGS

NAGYMENGYI DÓRA | első hegedű, szólamvezető

Miskolcon születtem és a gyerekkoromat gyakorlatilag ott töltöttem. Édesapám trombitás volt a Színháznál, így elég hamar közel kerültem a zenéhez. Érdekes volt, hogy mégsem a könnyűzene (kivéve a jazz-t) volt az, amit megszerettem. A mai napig a komolyzene az, ami kitölti az életemet és nehezen tudnám elképzelni, hogy valami mást csináljak.

Főiskolásként kerültem a fővárosba és rögtön itthon éreztem magam. A vidék nyugalma után Pest és Buda forgataga teljesen lenyűgözött. Persze a szakmai lehetőségek tárháza is kibővült számomra. Rengeteg együttesben (zenekarban) megfordultam azóta, de a Danubia Szimfónikus Zenekar az, ahol igazán jól érzem magam és immár 9. éve vagyok a tagja. Egyfajta nagycsalád vagyunk, ahol a szakmai munka igen magas színvonalon működik.

Ákossal is a Danubia ismertetett meg. Kb. 3 éve találkoztunk vele egy stúdióban, ahol az egyik szerzeményét vettük fel. Ő később úgy gondolta, hogy ebből a zenekarból szeretne 10 lányt az Andante-koncertsorozathoz. Előtte nem nagyon hallgattam könnyűzenét, de azt be kell vallanom, hogy mind a közvetlen, személyes találkozás, mind a muzsika, pozitív élményt szerzett. Ráadásul , mivel a komolyzenész világ egy elég zárt közösség, jó érzés egy kicsit kikacsingatni, új emberekkel valami egészen mást csinálni.

Talán mondhatom mindannyiunk (lányok, Ákos és a fiúk) nevében, hogy egy elég harmónikus kapcsolat alakult ki, és mindig nagy örömmel megyünk játszani, ha Ákos és zenekara hív minket.

NAGY KRISZTINA | első hegedű

Dunántúli lány vagyok. Tatabányán születtem és 14 évig tatán éltem szüleimmel. A családban mindenki civil foglalkozású, egyedül én lettem zenész. Konzervatóriumi éveimet Miskolcon kezdtem, majd egy év után a budapesti Bartók konziban folytattam tanulmányaimat. Érettségi után felvételt nyertem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, majd itt is diplomáztam. Alapító tagként 10éve dolgozom a Danubia Szimfónikus Zenekarban és félállásban zeneiskolában tanítok. Ákossal is a Danubia révén ismerkedtem meg, amikor a Terror háza megnyitóján az Ákos által írt zenét vettük fel.

Könnyűzenét játszottam már máskor is, így nem volt ismeretlen számomra a műfaj, amikor bekerültem az Andante csapatába. A gyevocskákkal páran régről ismerjük egymást, így a magánéletben is jóban vagyunk. Számomra kellemes meglepetés volt az Ákossal való munka, mert a próbák, koncertek, turnék jó hangulatban telnek és a zenekar révén rengeteg kedves emberrel ismerkedtem meg. Mivel többnyire komolyzenét játszom, kikapcsolódásként nagyon jó kicsit a könnyedebb műfaj zenéjét játszani, így remélem az Andanténak lesz még folytatása. Szabadidőmben szeretek olvasni, biciklizni, kirándulni, bár minderre egyre kevesebb időm jut.

KOVÁCS ESZTER | első hegedű

Egy kicsit magamról.

Baranyai lány vagyok. Magyarország egyik legmediterránabb városában, Mohácson születtem a 70-es évek derekán. Mindenkinek ajánlom legalább egyszer, hogy táncoljon egy kólót a busókkal a farsang végi télbúcsúztatókor, utána meg ki ne hagyja a jó öreg Halászcsárdában a harcsapaprikást túrós csuszával! Ennyit szülővárosom reklámjáról!

Zenész családban születtem, mindenki ún. nem normális nálunk. Ezt a hagyományt nem törhettem meg. Hegedülni 6 évesen kezdtem, nem volt fenékig tejföl, de a vérvonal túljuttatott a válságos helyzeteken. Középiskolát már Pesten végeztem, utána a Főiskolát is. Diploma után jött az utazós korszakom, éltem Párizsban, jártam a Közel- és Távol-Keleten, és Amerikában. Ezek az utazások feltétlen kinyitották a szememet és nagyon fogékonnyá tettek a különböző kultúrák megismerésére.

Talán ennek köszönhető, hogy a zenei műfajokban is szeretek mazsolázni. 4 éve muzsikálok klezmert, van saját együttesünk, akikkel járjuk az országot koncertjeinkkel. Saját zenét is írunk és a könnyűzene palettáját szinte végigzongorázzuk. Az irodalom is közel áll a szívemhez. Találkoztam egy előadóművésszel, aki földim és vele 5. éve, hogy együttjátszom. A Danubia Zenekart már régóta ismerem, hisz az alapító tagok évfolyamtársaim voltak a Konziban. Itt jött össze Ákos Gyévocska csapata. A lányokkal a magánéletben is jóban vagyunk.

Ákos: szerintem mindegyikünknek kellemes meglepetés volt ez a találkozás Apával és a srácokkal egyaránt. Örültünk, hogy viszonylag hamar befogadtak bennünket és nem tekintettek minket különleges piskótáknak, akikkel a hangszerükön kívül másról nem is lehet beszélni. A hosszú buszozások a turné alatt kiváló alkalmat szolgáltattak a beszélgetésekre, ismerkedésekre és a koncertekhez való jó hangulat megalapozására. Esténként a pódiumról döbbenten nézek végig a közönségen és minden elismerésem Ákosé. Kevés fiatal előadó mondhatja el magáról, hogy több generációhoz szól és mégis mindenkinek aktuális. Örülök, hogy részese lehetek ennek a csapatnak, sok értékes és érdekes ember munkálkodik azon, hogy a közönségnek minden alkalommal a maximumot nyújtsa.

STOLZ ADRIENN | második hegedű

Kisbabaként jöttem a világra Luca napján 3120 grammal, azóta is szépen gyarapodom koromnak megfelelően. Az óvodában feltűnően szép hangokat csaltam ki kedvenc búgócsigámból, amiből szüleim arra következtettek, hogy idővel akár zenész is lehetek. A felhőtlen óvodai évek után beirattak a szentendrei zeneiskolába. Kicsit csalódott voltam, hogy nem búgócsigázhatok tovább, de rövidesen a hegedűt is megkedveltem. Olyannyira, hogy az általános iskola után zeneművészeti szakközépiskolában folytattam a tanulmányaimat Veszprémben. Ezt követte Szeged és Debrecen, ahol művészeti diplomát szereztem. Néhány évig tanítottam Szentendrén, ahonnan én is indultam. Az elmúlt években könnyűzenei és szimfónikus zenekari produkciókban vettem részt itthon és külföldön egyaránt. Pár éve játszom a Danubia zenekarban és innen kerültem  a többiekkel együtt  Ákos csapatába, mint gyévocska.

ŐSZ ALETTA | második hegedű

1978. március 1-jén születtem Budapesten. Családomban elenyésző a zenészek száma, mondhatni én vagyok az egyetlen. 8éves koromtól a Magyar Rádió Gyermekkórusába jártam, ez azt jelenti, hogy legalább 6 évet végigénekeltem. 8 évesen kezdtem el hegedülni. Sokféle kitérő után végül a hegedűt választottam. A zene mellett sok minden más is érdekel, rendszeresen tanulok nyelvet, mozi, színház bármikor jöhet, szeretem a jó beszélgetéseket és nagyon örülök, hogy vannak jó barátaim.

A könnyűzene nem áll távol tőlem. Úgy gondolom, hogy az igazán színvonalas produkciónak van olyan értéke számomra, mint a klasszikus zenei műveknek. Szeretem a színvonalas jazz-t (Stan Getz, Stephanie Grappelli, Billie Holiday  örökzöld!), valamint az ún. világzenét, ebből leginkább Folkestrát és a Makámot hallgatok. Ezenkívül mindent szeretek, ami énekelhető és lehet rá bulizni.

Ákossal úgy ismerkedtem meg, mint a többiek: a Terror Háza zenei felvételén találkoztunk először, majd bekerültem az Andante lánycsapatba. Nagyon örültem neki, jó csapat jött össze, szeretünk együtt dolgozni és jó hangulatúak a próbák. A hétköznapi munka mellett minden évben találok egy hetet, amikor elmegyek síelni, 5 éves korom óta így van ez. Ajánlom mindenkinek, állati jó dolog! Szeretek sétálni és általában véve mozogni, erre szükségünk is van, hiszen előfordul, hogy 10 órán át ülünk és hegedülünk egy nap.

MINDSZENTI ANNAMÁRIA | második hegedű

Mindszenti Annamáriának hívnak, de mindenki csak Animának hív. Békéscsabán születtem 1976-ban. Mindig szerettem énekelni, szerepelni. Nyolc évesen kezdtem el hegedülni, és tíz voltam, amikor a zeneiskola zenekarába bekerültem. Azt hiszem, itt kezdtem el imádni a zenekarozást.

Az általános iskolát nem igazán szerettem, de a középiskola, a békéscsabai konzi egész más volt. Szinte az egész napot a suliban töltöttük, így szinte együtt éltünk. Érettségi után kerültem Budapestre, itt kezdtem el járni a Zeneművészeti Főiskolára. Ekkor éreztem meg, mennyire más ez a világ, mint amit eddig ismertem. Hamar sikerült azért felvenni a tempót a fővárossal, bár még most sem érzem magam igazán �pestinek�. A Danubia Zenekarban nyolc éve játszom, és ahogy kezdetben is, most is szívügyemnek érzem. Nagyon szeretek turnézni is. A hegedű segített eljutnom az USA-ba, és most télen Kínába is, ami felejthetetlen élmény volt.

Néha sikerült kirándulni a könnyűzene felé is, de az Andante az első nagyobb lélegzetű produkció, amiben részt is veszek. Természetesen koncerteken egész más a hangulat, mint a Zeneakadémián, de más nehézségekkel is találkozunk, mint a szimfónikus zenekarban. Úgy érzem, a lányokkal is szorosabb lett a barátság, de a fiúkat is élmény volt megismerni. Szerencsésnek érzem magam, hogy bekerültem a csapatba, remélem még lesz alkalmunk együtt dolgozni.

VARASDY TÜNDE | brácsa

A 80-as évek legelején születtem Budapesten. Szüleim is zenészek, így egyértelmű volt, hogy én is erre a pályára kerüljek. 5 évesen kezdtem el hegedülni, majd egy pár év múlva zongorázni. A konziba természetesen hegedűvel felvételiztem, mert a zenekari játék lehetősége miatt jobban kedveltem ezt a hangszert. Ekkor kezdtem el brácsázni, mert megtetszett a hangszer mélyebb tónusú, bársonyos hangja. A jövőben nem tervezem újabb hangszer kipróbálását, úgy érzem megtaláltam a számomra megfelelőt. :) Jelenleg a Zeneakadémián vagyok harmadéves és emellett játszom a Danubia Szimfónikus Zenekarban, és néha más budapesti zenekaroknál szoktam kisegíteni.

Ákossal is a Danubia révén kerültem kapcsolatba. A vele való munka teljesen más, mint amit a klasszikus zene megkíván, így mondhatom, hogy szórakozás is egyben.

V. NAGY ZSUZSANNA | brácsa

1979-ben születtem Budapesten. Pedagógus családban nőttem fel. Édesanyám zenetanár, édesapám testnevelő volt. Így gyermekkoromat két irány határozta meg. 4 évesen kezdtem el intenzívebben sportolni, majd 7 évesen a zene is hozzácsatlakozott. Több sportágat is kipróbáltam csak úgy mint hangszereket. Első hangszerem a cselló volt, majd zongorát tanultam. Mikor már nagyobb lettem szüleim úgy határoztak, hogy foglalkozzam olyan dologgal, amiből később profitálhatok. Így kezdtem el végül hegedülni. Mellette még a sport is megmaradt egy darabig, de a középiskolába való felvételizésem előtt abba kellett hagynom. Hegedűről a brácsára a konzervatóriumban tértem át. Itt 6 évig tanultam, 2000-ben pedig felvettek a Bécsi Zeneakadémiára és ezzel egyidőben a budapestire is. Ebben az évben kezdtem el a Danubia Ifjúsági Szimfónikus Zenekarban játszani.

Ákossal való megismerkedésemet is ennek köszönhetem. Eleinte furcsa volt úgymond nem komoly zenét játszani. Sok mindent meg kellett tanulnom erről a műfajról. Más értékrend szerint kell játszanunk, sokkal több dologra kell figyelni és nagyobb fegyelmet is igényel. A próbák alatt lehetőségünk volt ebbe beletanulni. A zenét is megszerettük, több kedvenc számunk is lett. Nekem az Esőkirály, az Altató, A lámpagyújtogató dala a kedvenc számom, de még sorolhatnám. Szinte az összeset tudjuk kívülről. Ákost őszinte, egyenes embernek ismertem meg, aki mindig a 100 %-ot várja el a csapattól. Ez nagyban meg is könnyíti a munkánkat. Ez a 100 % az együttes összetételében is meglátszik, mindenki jó szakember a maga területén. Nagy élmény volt látnom, hogy milyen jó hangulatúak a koncertek. A közönség lelkesedése ránk is átragad, míg eleinte félve mentünk ki, vajon mit fognak szólni, hogyan reagálnak arra, hogy 10 lány is ül a színpad egyik sarkán. De 1-2 koncert után már mi is felszabadultunk és ha nem is kell épp játszanunk, a közönséggel együtt énekeljük a számokat. Nagyon örülök, hogy ennek a produkciónak a részese lehetek, és hogy ránk is kíváncsiak vagytok.

JÁVOR ORSOLYA | cselló

Héttagú családban nőttem fel, így gyermekkorom hihetetlen izgalmas volt. Két bátyámmal, húgommal és öcsémmel rengeteget játszottunk, fociztunk, túráztunk együtt. Még exkluzív spirituálé-quartettünk is volt, minden szólam egy-egy tesó formációban: saját magunk és az ismerősök szórakoztatására.

Aztán a családból egyedül én lettem zenész. A zeneiskola után a Szent István Zeneművészeti Szakközépiskolában folytattam tanulmányaimat, illetve ezzel párhuzamosan a szentendrei Ferences Gimnáziumba jártam. Érettségi után két évvel felvételiztem a Zeneakadémiára, és egyből fel is vettek. Épp idén fejezem be a képzést, már a diplomakoncert gyönyörét is a hátam mögött tudhatom.

De az életemet nemcsak a komolyzene művelése tölti ki. Nagyon szeretek táncolni. Három évig jártam néptáncra, majd két év versenytánc, később másfél évig jazz-tánc következett. Szinte mindenféle zenét hallgatok, de a �20-as évek jazz-muzsikája a kedvencem.

Három éve játszom a Danubia Szimfónikus Zenekarban. Itt ismerkedtem meg Ildivel, aki arról nevezetes, hogy rendkívül jó barátnőm lett: együtt tanuljuk az ízes spanyol nyelvet, és így kettecskén alkotjuk az Andante-Strings csellista-szekcióját.

Pontosan az erdélyi turné óta. Egyébként ekkor találkoztam Ákossal először. Mármint élőben. Zenéjét persze régebben is kedveltem, de így együtt-muzsikálva ez már teljesen más kategória. Hogy ne mondjam: örvény. Eddig minden egyes koncertet végigtomboltam. Csak ülök a színpadon és csellózom kisestélyiben és komolyan, de közben teli torokból éneklem a számokat. És ez nem éppen semmi. De tényleg.

HORVÁTH ILDIKÓ | cselló

A XX. században, október 8-án este háromnegyed 10-kor születtem, tehát Mérleg vagyok Rák aszcendenssel. Gyerekkoromban sokszor hallottam, hogy a szomszédunk zongorázik, s a fejembe vettem, hogy én is zongorázni szeretnék. 10 éves voltam, amikor anyu elvitt a zeneiskolába és beíratott szolfézsra. Fél év múlva a tanárnő azt ajánlotta, hogy a kis kezem miatt inkább hegedülni vagy csellózni tanuljak. Én az utóbbi mellett döntöttem, bár fogalmam sem volt arról, hogy húzzák vagy fújják. Tanárnőm úgy gondolta, nem vagyok tehetségtelen, így rengeteget foglalkozott velem, mert a többiekhez képest, akik korábban kezdték, le voltam maradva. Szó mi szó, egész jól ment és felvettek a Konziba. Kétszer vittem haza Országos Csellóversenyről 3. helyezést. Konzi után a Zeneakadémia következett. Az ottani tanulmányaimat 1 évre felfüggesztettem, mivel kimentem Koreába a Szöul-i Hiltonba dolgozni. Az ott töltött 9 hónap életem külön fejezete. Rengeteget buliztunk, sok embert ismertünk meg. (Sajnos a koreai nyelvet beszélni és pálcikával enni nem tanultam meg.)Hazajöttem, lediplomáztam a Zeneakadémián, majd A Magyar Virtuóz Kamarazenekarral majdnem 3 hónapot töltöttem Amerikában. Játszottam még a MÁV és a Dohnányi Zenekarban is.

Jelenleg én is, mint a többiek a Danubia Zenekar tagja vagyok, ott virgonckodom, szórakoztatom a mellettem ülőt.(aki általában az Orsi.) Ez persze nem mindig igaz, mert a munkámat komolyan veszem, hisz ez KOMOLY zene.

Másfél évvel ezelőtt beiratkoztam spanyol nyelvtanfolyamra, persze Orsit is elcsaltam. Így azóta kétszer hetente hajnalok hajnalán hablatyolunk spanyolul. Ákoshoz a többiekkel együtt kerültem. Az első közös munkánk egy stúdiófelvétel volt. Az Andante produkcióban élmény volt részt venni, a próbák családiasak voltak. Azt hiszem, hogy a fiúk is könnyen befogadtak minket. A koncerteket Orsival nagyon élvezzük, jó hangosan énekelünk, ezzel Ákosnak külön munkát adunk, mert ki kell szűrnie a gyönyörű hangokat a felvételből. Minden koncert egyre jobban összehozza a csapatot, a csúcspont szerintem Erdély volt. Remélem, hogy még talál nekünk játszani valót Ákos, és fogunk még többször együtt dolgozni. Szerencsésnek mondhatom magam, mert jelenleg minden, amit csinálok, a szívemhez közel áll. De azért még keresem az utam!