Csatlós Katalin művei

Kőkedv/az idegen és a láthatatlan/a kislányomnak/jó lesz!

Add meg nekem
álmod kulcsát,
s meg is tudod,
hogy a jó lányt
nem a sok illúzió,
hanem a mindig
mindig jó szerény
alázat szépíti,
mert az idegen
és láthatatlan
rólad ki nem /is
derít.avagy/és rájön és...hm...
befeketít.

Az idegen és láthatatlan
talán pocsék holmi rongy,
de te ezt nem tudod,
ezért a kedvenc(barát)neveket
mosolyogva mondd!

Vigyázz,jövök,
süvít a szél,
keresd a nagyot
s a kőkedv
erre mendegél.
Te,hogy mennyi virág van a mezőn!
És milyen napsugaras lesz a jövő/nk/d!

Refrén:
Nyílik már a tubarózsa,
Szépül Flóra és a ...kotta/konyha/...
nem kell bánat,
gyere halkan,
megmondom neked halkan,
hogy gyönyörű szép
lány vagy,
hogy rajtad (valamiért)
nem fog ki(fogni)...
a bánat.

A szeretet szintje

refrén:   Amerre én elmegyek,
               megmozdul a kőrengeteg,
               tudják nevem,ismernek,
               és álmaimat ők színesítik/elevenítik/valósítják meg.

Szeretni könnyű,
semmi nem kell hozzá,
szomorú lehet a dal,
de a vigasz / megvigasztal.

A naplementét figyelem,
miért van olyan sok kegyelem?

Miért nem lettem diafilmes,
avagy mért kell megtanulnom mindent?

Válaszolok kérdésedre,
szintén szól a virág nyelve.
Szintén leszek nagylány/nagyfiú végre,
 Soha ne bízd jövődet akárkire.

Lakhatatlan

Refrén:    Ez a vidék nagyon szép,
                 add meg nekem kedves,....a víze ízét..!
                 érezzem a tisztát honul,
                 legyek magyar,hol az ég beborul.

Ez egy ház itt,ahol élek,
verset,mesét itt készítek.
mégis sok a zivatar/szélvihar
s az ablak nem mindig ...takar...

A kertemben a föld szikes,
a fű megnő,de nem mindig,..ezéves...
szeretem az almafámat,
hol a kiscica az árnyékában nem fárad.

Lakhatatlan a szomszéd föld,
lakhatatlan az erdő,ha benő.
lakhatatlan az éj,ha hangos,
gyere,ott jön egy cimbalmos.

Az üresüveg

Megittam egy liter vizet,így lett üres az üveg.
megettem egy szelet kenyeret,
illik is hozzá az üresüveg.

Szeretek inni,olyan jó,
mikor megtelik pocakanyó.
Nem szégyellem mért iszok,
Tán csak azért,mert a Föld forog.