Megjelenés:2010                                  Platinalemez

A katona imája

Nem vagyok rá méltó, hogy a házamba lépj
De csak egy szóval mondd
És meggyógyul a lelkem, ahogy tisztul a kép
Azonnal enyhül a gond
Bárhová mentem, te jöttél velem
Mint a hazám sorsa és a reménytelen szerelem
Igazság lelke - most legyél velem

Refr:
Így szólt az ígéret:
Mindenki megtérhet
A fényedhez
Vagy a férgekhez
Tudom, hogy közelít
Engem is igazít
Az ítéleted
Nincsenek kivételek
Üldöztem már
És voltam az is, akit hitéért halálig üldöznek
Istenem, irgalmazz nekem bűnösnek!

Halottaim, szeretteim, betegeim
Mind, akik hordoznak
Gyilkosaim, kínzóim és elleneim
Titeket hordozlak
Bárhová megyek, ti jöttök velem
Mint a hazám sorsa és a reménytelen szerelem
Tisztaság lelke - most segíts nekem

Refr:
Így szólt az ígéret:
Mindenki megtérhet
A fényedhez
Vagy a férgekhez
Tudom, hogy közelít
Engem is igazít
Az ítéleted
Nincsenek kivételek
Üldöztem már
És voltam az is, akit hitéért halálig üldöznek
Istenem, irgalmazz nekem bűnösnek!

Ölni serényen
Térdig a vérben
Mostanra értem
Győzni nem érdem
Megannyi korban
Hevertem holtan
Arccal a porban
Megalázottan

De milyen érdek harcosa voltam?
De milyen ügynek a szolgája voltam?

Refr:
Így szólt az ígéret:
Mindenki megtérhet
A fényedhez
Vagy a férgekhez
Tudom, hogy közelít
Engem is igazít
Az ítéleted
Nincsenek kivételek
Üldöztem már
És voltam az is, akit hitéért halálig üldöznek
Istenem, irgalmazz nekem bűnösnek!

Minden álom véget ér

Nem hitte senki, hogy eljön a nap
A dróton megfagyott madarak
Az idő pihen a hajrá előtt
Az utolsó menethez gyűjt most erőt

Minden álom véget ér
Sebeket bámul a fekete ég
A kötésen sötéten üt át a vér
Most kéne visszafordulni még

Zuhog a zaj mindenfelől
Felrobban, omlik és összedől
A megszokott világ most alámerül
Csak ami könnyű, az maradhat felül

Minden álom véget ér
Sebeket bámul a fekete ég
A kötésen sötéten üt át a vér
Most kéne visszafordulni még

Ma is rekordok dőltek meg
Ma is milliók tüntettek
Meglettek mind a fegyveresek
Akiket senki nem keresett
Jön a hőhullám, vonul a front
A központ nem vesz fel telefont
Forr a tenger és reped a gleccser
De ez egyszer mégsem jelez a rendszer
Osztódnak sejtek
A vírus csak terjed
Méreg az ételben
Zavar a vételben
Nem lehet véletlen
Erjed a helyzet

Minden álom véget ér
Sebeket bámul a fekete ég
A kötésen sötéten üt át a vér
Most kéne visszafordulni még

Szinbád dala

Futok egy érzés elől
Ha utolér, megöl
Pedig még élni volna jó

Szűzek és víg özvegyek
Ha kell én házhoz megyek
Tudom, hogy melyiknek mi való

Az egyik vígasztal
A másik marasztal
Nem bírok magammal
Szívem szétszakad
Szabad csak így marad

Hazudtak nekem is százszor
Azt mondták: hajós és vándor
le kéne végre higgadni már

Mert szép a nyugalmas élet
Révbe érhet a lélek
De már a hajnal talpon talál

Az egyik felzokog
A másik félredob
Otthon sehol nem vagyok
Vén szívem elragad
Szabad csak így marad

Mennyi könnybe lábadt szem
Minden percre emlékszem
Örvénylő-mély keserű kéj
Vagy fájó, tiszta szenvedély
Mennyi könnybe lábadt szem
Minden percre emlékszem
Örvénylő-mély keserű kéj
Fájdalmas, tiszta szenvedély

Otthon sehol nem vagyok...

Mennyi könnybe lábadt szem
Minden percre emlékszem
Örvénylő-mély keserű kéj
Vagy fájó, tiszta szenvedély
Mennyi könnybe lábadt szem
Minden percre emlékszem
Örvénylő-mély keserű kéj
Fájdalmas, tiszta szenvedély

Senki nem tehet mást

Az ötlet ennyi:
Innen el lehet menni
De persze nem siet senki
Minden gyökér
A földben él

Féreg, ha rág
Sikít a gyönge ág
Rügybe fagy a világ
Gyökértelen kert
Nem terem

Kormos harmat
Arcodra alvad
Pár léha nyárnál
Több nem jár
Hiába fáj

Mindenki vár
Senki nem tehet mást
Csalódik és megcsal
(Fűvel fával)
Aztán várja a folytatást
Mindenki fél
És persze mindenki fáj
Közben remél és henceg
(Nagyzol és retteg)
Hogy élni nem muszáj
Nem muszáj
De senki nem tehet mást

Ha ég és föld
Végleg összedőlt
Ha szólni nincs erőd
Így van megírva
Vidd el a sírba

A szenvedélyt
Az olcsó ünnepélyt
A gyökér verme mély
A semmi rágja
Sok kis lárva

Kormos harmat
Arcodra alvad
Pár léha nyárnál
Több nem jár
Hiába fáj

Mindenki vár
Senki nem tehet mást
Csalódik és megcsal
(Fűvel fával)
Aztán várja a folytatást
Mindenki fél
És persze mindenki fáj
Közben remél és henceg
(Nagyzol és retteg)
Hogy élni nem muszáj
Nem muszáj
De senki nem tehet mást

A fénybe nézz

Ember
Kelj fel
Tudod, hogy várnak Rád

Új dalt
Forralt
Benned, aki mindent lát

Szétfolyt
Ami rég volt
Mostanra senki sem értené

Kezdet
Végzet
Egyik sem rejtély már

Nyersebb
Verset
Már nem dalolhatnál

Nincsen más, csak a hit és a dac
A tiéd csak az marad, amit másoknak adsz

Mindig a fénybe nézz
Mert szebbet még soha nem láttál
Biztos a fénybe érsz
Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál
Még bírnod kell
Nem felejtheted el
Hogy az a nyughatatlan szív
Lobog benned

Éltet
A lélek
De közben a vágy eléget

A tenger
Egyszer elnyel
De hagyj itt egy szép emléket

Nincs is más, csak egyetlen dal
Amit mindenhová hordasz magaddal

Mindig a fénybe nézz
Mert szebbet még soha nem láttál
Biztos a fénybe érsz
Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál
Még bírnod kell
Nem felejtheted el
Hogy az a nyughatatlan szív
Lobog benned

Játékharc

Sikerült eddig nekem
Majdnem minden az életben
Jól vagy rosszul, de sikerült
Eddig a nagy baj elkerült
Mégis futok a vágyak után
Mindig vakon és nagyon bután
A cél már nincs is messze
De persze nincsen közel se

Csak játék ez a harc
De folyton belehalsz
Mert mindig győzni
Meg ölni akarsz
Nagy harc ez a játék
Évekig fáj még
Ha sebez a szándék
A vége kudarc
Csak játék ez a harc
De folyton belehalsz
Mert mindig győzni
Meg ölni akarsz
Nagy harc ez a játék
Évekig fáj még
Ha a vége kudarc

Sikerült eddig neked
Szinte tökély az életed
De nem hallgathatom el
Nekem a tested melege kell
Néha a szíveden dörömböl
Szinte túl sok az örömből
Máskor nincs közöd semmihez
Ha megfizetsz, a számla mennyi lesz?

Csak játék ez a harc
De folyton belehalsz
Mert mindig győzni
Meg ölni akarsz
Nagy harc ez a játék
Évekig fáj még
Ha sebez a szándék
A vége kudarc
Csak játék ez a harc
De folyton belehalsz
Mert mindig győzni
Meg ölni akarsz
Nagy harc ez a játék
Évekig fáj még
Ha a vége kudarc

És ha veszít, nevetni tessék
Mert ha sír, lefolyhat az arcáról a festék

Óda

A szélkarcolta felhők alatt
A város felragyog
Tócsák tükre mélyén
Szikrázó csillagok
Ha tőled jövök, hozzád megyek
Mindig új vagyok

Sokat ígér az éjjel
De tőle több itt nem kell már
Semmi nem hiányzik
Minden hatalmamban áll
Ha tőled jövök, hozzád megyek
Örök váratlanság vár

Minden lépésed tánc
Minden hangod egy dallam
Dolgozik bennem a hajlam
Hogy mindig birtokoljam
Azt, aki vagy
Csak ilyen maradj
Én keményen élek
De szelíden cselekszem
Síromban párnám vagy
Vess ágyat
Lefekszem

Meztelen és hevült szavakban
Feszülő hatalom
Egymásra zárt karok között
Szenvedni szabadon
Ha tőled jövök, hozzád megyek
Te vagy az otthonom

Minden lépésed tánc
Minden hangod egy dallam
Dolgozik bennem a hajlam
Hogy mindig birtokoljam
Azt, aki vagy
Csak ilyen maradj
Én keményen élek
De szelíden cselekszem
Síromban párnám vagy
Vess ágyat
Lefekszem

Ez egy óda a nőhöz
Az örök jelen időhöz
Ez egy óda hozzád
Te legszebb földi ország

Főleg régen

Te mindig ilyen nagy szavakat használsz
Pedig mennyivel jobbak a kis szavak
Vagy mondjuk szavak nélkül dallam nélkül
Megírnád a nótát egy perc alatt
Tudom, hogy sok probléma akad, de te ne ártsd bele magad
Csak énekeljél szépen szerelmes dalokat
Ha remény adnál folyton, akkor mi maradna neked?
Add azt, amit várnak: cirkuszt és kenyeret.

Cirkuszt és kenyeret

Nálam ezer az ötlet, de nem mondok többet

Refr:
Főleg régen voltál jó, főleg régen (2X)
Főleg régen voltál jó
De akkor se mindig
Tulajdonképpen inkább csak ritkán
De nekem akkor se tetszett már (2X)

Itt van számom, hívjál fel
Ha bármilyen tanács kell
Hogy hiteles legyél, és ha már hitel:
Ki tudnál segíteni bármennyivel?

Azt hiszed, nincs már remény, pedig itt vagyok én

Refr:
Főleg régen voltál jó, főleg régen (2X)
Főleg régen voltál jó
De akkor se mindig
Tulajdonképpen inkább csak ritkán
De nekem akkor se tetszett már (2X)

Nézz szembe vele

Hazug itt a tél
Folyton a tavaszról beszél
De közben süvít csak a szél

Itt nyomorít a nyár
A tüze mindent felzabál
Az ember enyhet nem talál

Itt nem közös az ég
Nem csoda, ha nincsen közösség
És minden álmot fog a fék

Elmenni innen messzire
Nem lenne válasz semmire
Nem lehetsz gyenge ennyire
Feledni és feladni kész
Veled lesz úgyis az egész
Innen akármerre mész
Maradni igazán merész
Állj meg és nézz szembe vele

Hiába minden szentbeszéd
Ha süket egy egész nemzedék
Jó volna, ha magadon kezdenéd

Nézz csak szembe a korral
Amelyik mindig bosszút forral
Egymást őrli minden oldal

Elmenni innen messzire
Nem lenne válasz semmire
Nem lehetsz gyenge ennyire
Feledni és feladni kész
Veled lesz úgyis az egész
Innen akármerre mész
Maradni igazán merész
Állj meg és nézz szembe vele

Csak annyit mondok, hogy nagy néha gondolkodj

Ha sokat zörgetsz az ördög ajtaján
Egyszer kinyitja neked majd talán
Öröme fájdalom
A szava bánt nagyon
Vigyora biztos gyilkos és kaján

Minden bilincsed éget
Évek szítják a feszültséget
Ne tévedj
Ha választhatsz
Akkor válaszd azt
Aki már rég kiválasztott téged

Ne menekülj el, csak ezt ne
Tudod, hogy létezik éteri eszme
Ha az ostobát
Játszanád most tovább
Maradék hited is odaveszne

Tabula Rasa

A szádban a tiszta víznek is fanyar az íze
Minden rossznak azonnal cinkosa vagy
Bárki hiába szólna, hiába kérne
Mit tettél magaddal, hogy ilyen maradj?
A szíveden fagy

Taszít téged, ha tiszta a kép
Dühít téged, minden ami ép
Talán mert soha nem lesz a tiéd
Talán mert nincsen elrontva még

Így élsz, beleragadva a pillanatba
Üresen ásít rád fogyó időd

Elér-e annak a hangja, aki felrázhatna?
Ha szavakkal teli a szád, vajon meghallod őt?
Az üdvözítőt

Taszít téged, ha tiszta a kép
Dühít téged, minden ami ép
Talán mert soha nem lesz a tiéd
Talán mert nincsen elrontva még

Ha reggelre kelve tiszta a tábla
Csak tőled függ, hogy mit rajzolsz rá ma (2x)
Tabula rasa, tabula rasa

Tanít téged, ha tiszta a kép
Épít téged, minden ami ép
Talán mert soha nem lesz a tiéd
Talán mert nincsen elrontva még

Érintő

Bársonyos, tiszta és hideg,
Az égbolt felettünk remeg,
Sok bámész csillag minket néz,
Az ember alig érti meg.

Kábán, vakon, részegen,
Futunk át az életen,
A félelem hajt, mint a szélvész.

A vágyak sorban állnak,
Vége lesz hamar a bálnak,
Oh bárcsak érinthetnél!
Ne kérd, hogy: lassan a testtel!
Ne súgd, hogy: most ne siesd el!
Oh, bárcsak érinthetném!

Bár minden egész eltörött,
Létezik IGAZ és ÖRÖK!
De jól vigyázz, ha gondolsz rá,
Az ördög rögtön felröhög.
A virághabos fák alatt,
Ölelkezik két pillanat,
Elillanunk, elomlunk porrá.

A vágyak sorban állnak,
Vége lesz hamar a bálnak,
Oh, bárcsak érinthetnél!
Ne kérd, hogy: lassan a testtel!
Ne súgd, hogy: most ne siesd el!
Oh, bárcsak érinthetném!

Akad, aki érti mit jelent,
Hogy a húr csak megfeszülve zeng,
Akad, aki érti mit jelent,
Hogy az a húr csak megfeszülve zeng!

(A vágyak sorban állnak,
Vége lesz hamar a bálnak,
Oh, bárcsak érinthetnél!
Ne kérd, hogy: lassan a testtel!
Ne súgd, hogy: most ne siesd el!
Oh, bárcsak érinthetném!)

Szeress így

Akkor a leghosszabb a tél
Ha már az ember nem remél
Ha a holnap csak ködös kép
Tövissel barázdált vidék

De aztán
Nem tudni honnan
Szívembe robban
Ébredek nyomban
Mert széjjeltép

Kapj el, hogyha zuhannék
Ha a vérem széjjeltép
Nem lankad az indulat
Amíg éget, élhetnék
Szeress így
Szeress még
Pedig nem leszek már jó
Csak ilyen senkinek való

Ne kímélj, ne is vigasztalj
Jobb, ha az ember tapasztal
Mikor a szív a szívnek feszül
Mindenki egyedül van belül

De aztán
Érzed, hogy ébred
Felzúg a véred
Soha nem érted
De széjjeltép


Kapj el, hogyha zuhannék
Ha a vérem széjjeltép
Nem lankad az indulat
Amíg éget, élhetnék
Szeress így
Szeress még
Pedig nem leszek már jó
Csak ilyen senkinek való

Kéz a tarkón

Az a kéz a tarkón
Hosszan, kitartón
Egy fejes a mólón
Aztán a zuhany csak forrón
Vagy jéghidegen
Egymásban voltunk
Egyedül otthon
Mint minden idegen
Egy kéz a tarkón
És hirtelen csend lesz idebenn

Elszáll a nyár: múlt idő
Hűtlen, mint minden szerető
Az a kéz a tarkón elkísér
Mind, ami indul, körbeér
Mindenki hazatér

Játsszuk a szerepet
Akár a gyerekek
Doktorost, énekest
Papás-mamást
És ezernyi mást
Vetjük a kártyát
Dobjuk a kockát
Várjuk a csodát
Az a kéz a tartón
Végül elvezet hozzád

Elszáll a nyár: múlt idő
Hűtlen, mint minden szerető
Az a kéz a tarkón elkísér
Mind, ami indul, körbeér
Mindenki hazatér

Mire értenéd, már véget ért
Mire megszeretnéd, már csak emlék (2x)

Elszáll a nyár: múlt idő
Hűtlen, mint minden szerető
Az a kéz a tarkón elkísér
Mind, ami indul, körbeér
Mindenki hazatér