BÁNFALVI SÁNDOR (ALEX, SZÖRNY)

• dobok, ütőhangszerek

1978. április 5-én - csaknem pontosan tíz évvel Ákos után! - született Budapesten. Tizenkét éve dobol, Berdisz Tamás tanítványa. Az évek során több csapatban is játszott. Jelenleg a Neck Sprain tagjai, velük a harmadik albumot készíti. Szigorú, pontos, kemény dobos, a próbák során elnyerte a Lex Alex (Sándor a Törvény) becenevet, de szólítják szimplán Szörnynek is, főként azóta, hogy Ákos stúdiójában A bosszú népe című szerzemény dobfelvételei során gyakorlatilag péppé verte a dobfelszerelést...

HűSÉGES ÉS SZIGORÚ

Interjú Bánfalvi Sanyival, Ákos új dobosával

„Úgy próbálunk, hogy füldugó van a fülünkben, ezen van a zárt fejhallgató, de dobot nem kér senki a fülébe, mert azt halljuk így is. Ez, azt hiszem, mindent elárul.” – nyilatkozta Ákos Bánfalvi Sanyiról. A 24 éves dobos idén tavasszal került hazánk egyik legsikeresebb produkciójába. E mellett azonban hűséges maradt zenekarához, a heavy metalt játszó Neck Sprain-hez is. Az alapvetően optimista Alex-szel e ’kettős életről’ is beszélgettünk.

Veled kapcsolatban az első dolog, ami feltűnik, hogy szigorúan, erősen dobolsz. Ez hogy alakult ki?

Semmi különlegesség nincs benne. Mindenkinek magától jön a stílus, függetlenül attól, hogy mennyit tanul, s technikailag hogyan fejleszti magát. Velem is így volt. Világéletemben törtem a dobverőket, cintányért, meg mindent. Dobolás közben jött ki az energia, így vezettem le a feszültséget. Kiskoromban kezemben két fakanállal egy távirányítós autó dobozát püföltem. Ösztönösen jött a dolog. Azóta csak ez érdekel. Szerencsére az Ákos-produkcióban is kezdem elengedni magam, s ha lehet még erősebben dobolok. Persze az igazi zúzás a saját zenekaromban, a Neck Sprain-ben van.

Melyik áll hozzád közelebb?

A kedvenc zenei stílusom (ha lehet egyáltalán ilyet mondani) az a fajta metal zene, amit a Neck Sprain-nel csinálunk. Több zenekarban is játszottam, de ez tényleg olyan, amilyet mi szeretnénk. Ezen kívül sok zenét szeretek. Például meghallgatom George Michael-t is, szeretem dobolni a dalait. Otthon rádióra szoktam gyakorolni lazításként. Tekergetem az állomásokat, s ha bármi jól esik, eldobolom. Ákos dalait mindig is szerettem, már a Bonanza idején is. Lehet rajongani érte vagy elutasítani, de azt mindenki belátja, hogy Magyarországon egyedi dolgot csinál. Tényleg az egyetlen olyan produkciónak tartottam az övét, ahová szívesen beszálltam volna a Neck Sprain mellett. Örültem a lehetőségnek, s igazából az foglalkoztatott, hogy a két zenekar tud-e egymás mellett működni.

Ha a Neck Sprain-t nem tudtad volna folytatni, elvállalod?

Nem. Nekem a szívügyem ez a zenekar. Bármennyire sajnáltam volna a dolgot, nem hagytam volna ott a Neck Sprain-t Ákosért.

Azt gondoltam volna, hogy az Ákos produkció kínálta ismertség nagyobb gondolkodásba ejtene ilyen esetben. Főleg így, hogy a Neck Sprain elég kis réteget ér el.

Igen, teljesen más kategória a két történet. Mondhatni ég és föld. Kezdve a körülményektől a zenéig. Szerencsére mindkét produkció toleráns egymással. Készül az Ákos-album, közben a Neck Sprain-nel is stúdiózunk. Épp kiadót keresünk, mert szeretnénk külföldön is megjelentetni a dalainkat. Ráadásul van normális munkám is mellette, de működik a dolog.

Volt benned valami félelem az új feladat kapcsán?

Egyáltalán nem. Régebben már elég sok Ákos-dalt doboltam otthon. Voltak ötleteim, hogy mit hogyan játszanék. Az volt a kérdés, hogy ez hogyan fog működni a valóságban, a zenekaron belül. Nem tudtam például, hogy Ákos mennyire szól bele a hangzásba. Nyilván más a stílusom, mint Dorozsmai Péteré volt.

Abszolút.

Nagyon pozitív, hogy Ákos inkább lazított a dolgokon. Az elején inkább én voltam kicsit visszafogott. Nem tudtam, hogy milyen keretek között mozoghat ez az egész, mit rakhatok bele a nótákba. Aztán kiderült, hogy maximálisan elengedhetem magam. A mai napig, ha új számot csinálunk, vagy új dal jön be a koncertprogramba, akkor közösen alakítjuk a hangzást. Tényleg úgy dobolhatok, ahogy nekem tetszik. Ez foglalkoztatott inkább, nem az, hogy milyen „nehéz” más helyébe lépni. Két hónapot próbáltunk az első buli előtt. Nem szorítottak korlátok közé, zenekarként működtünk. S ez jó volt.

Az Ákos-produkció kapcsán gyűjtött tapasztalatokat, tanulságokat fel tudod használni a saját zenekarodban? Vagy akár fordítva?

Minden egyes próba, zenével eltöltött idő többé tesz. Mindenkitől, minden szituációból lehet, s kell is tanulni. Tudat alatt biztosan viszek át dolgokat, tapasztalatokat egyik helyről a másikra. Mindkét zenekarban magamat adom, tehát ez ösztönösen alakul.

Csak a magad részével foglalkozol, vagy kreatív vagy?

A saját bandámban kiveszem a részem a zeneszerzésből is. Szeretem egészében nézni a dalokat, hogy hogyan épülnek fel. Nem csak a saját feladatom köt le, hanem minden részlet. Például hobbiszinten gitározgatok, s szeretek énekelni is. Koncerten sem átlagos kísérőzenész vagyok: énekelem a dalokat.

A magánélet hogy viseli a változást, az újabb feladataidat?

Nagyon becsülöm Ákost, megtisztelő, hogy én vagyok a dobosa. Csinálom a dolgomat, mindig a maximumot adom. Nem borult fel az életem emiatt. A magánélet abszolút a régi. Szüleimmel élek egy kertes házban. A barátok figyelemmel kísérik a dolgokat, büszkék.

A saját elvárásaidnak nehezebb megfelelni, vagy másokénak?

Igazából nem érzek nagy elvárásokat. Mindig is alapvetőnek tartottam, hogy a maximumot hozzam ki magamból. Ez az, amit megtehetek, és amit meg is kell tennem.

Mennyire volt tudatos az, ahogy idáig eljutottál?

Kitartó voltam. Ezt leginkább akkor veszem észre, ha régi ismerősökkel találkozom. Tíz éve még együtt zenéltünk, de ők ugyanazon a szinten maradtak, nem léptek tovább. Én mindig próbáltam fejlődni. Ennyiben tudatos a dolog. Ráadásul a szüleim tolerálták és segítették azt, hogy a dobolással tudjak foglalkozni. Ez sokat jelentett.

Egyébként is kitartó vagy?

Nagyon lusta vagyok. Igazából ez a dobolásra is kihat. Előfordul, hogy próbákon kívül hónapokig nem gyakorlok. Szerencse, hogy nem kell naponta órákat szánnom arra, hogy szinten tartsam magam. Nem erőltetem a dolgot, amikor kedvem van, akkor dobolok. Így lassan, de biztosan megyek előre.

Ujvári Barbara