KÉKKŐI ZALÁN (BABAARC, BÉBIFÉSZ)
1974 július 31-én, Budapesten született. Az Ákos-produkció gitártechnikusa. Koppány János ajánlása nyomán vett részt a hónapokig tartó meghallgatásokon. A zenekar gitárosi posztjára több, mint tíz gitáros közül került kiválasztásra. Korábban a Psycho nevű rockzenekarban zenélt, amelynek alapító tagja is volt, a Smith's & Session nevű formációval pedig az Omega előzenekaraként játszott a Népstadionban.
A Kőbányai Zenei Stúdió növendékeként olyan tanárai voltak, mint Póka Egon, Maróthy Zoltán, Tobola Csaba, Kormos János, Babos Gyula, és Tornóczky Ferenc. Zalán fotogenitása szerénységgel párosul: a zenekar máris ráragasztotta a Babaarc csúfnevet.
Interjúk
Interjú 1.
Gyerekkor...
1974. július 31-én születtem Budapesten. Én vagyok az elsőszülött poronty, de nem sokáig voltam egyedül, mert '75 őszén kaptam egy hugicát. Édesapám első házasságából van egy fél nővérem is. Ekkortájt édesapám a Kőbányai Sörgyár szállítási osztályvezetőjeként dolgozott, édesanyám pedig a Volánnál volt fuvarszervező. Sajnos édesapám már nem él.
Így utólag, a későbbi hangszerválasztásomat nagyon könnyen magyarázhatnám azzal, hogy a Gitár utcai óvodába jártam, de ez nem lenne igaz, mert a zenéléssel jóval később kerültem kapcsolatba.
Az egész gyermekkorom nagy szeretetben és nyugalomban telt, annak ellenére, hogy szörnyen hisztis gyerek voltam és pl. az esti elaltatásom volt, hogy hajnalig húzódott mert Zalánka nem akarta, hogy lerakják az ágyába. Így szüleim felváltva sétáltak a szobában fel s alá, miközben természetesen ringatniuk is kellett. Persze az elnyűhetetlen kutyás párnám nélkül az egész műveletnek nem volt semmi értelme. A párna hiányát általában (mindig) hangos ordítással jeleztem.
Suli....
A IX-es számú Petőfi Sándor általános iskola növendéke voltam, majd a Közlekedésgépészeti Szakközépiskolában tanultam tovább. Az iskola kiválasztásánál az volt a lényeg, hogy a 80-as évek közepétől szüleim egy saját céget alapítottak, ami belföldi fuvarozással foglalkozott és az volt a terv, hogy majd én, mint egyetlen zseniális fiuk bevezetem a céget a nemzetközi fuvarozási életbe. Ebből semmi sem valósult meg. Szerettem iskolába járni, de nem a kielégíthetetlen tudásszomj, hanem a jó társaság miatt. Tipikusan az a tanuló voltam, aki azokból a tárgyakból amit szeretett, jó volt, amit meg nem, hát abból nem. Ráadásul minden iskolában sikerült a legbotrányosabb osztályba kerülnöm és egész véletlenül mindig benne voltam mindenben.
Majdnem két évig főiskolás voltam, de nagyon utáltam az egészet, így rögtön abbahagytam amikor felvettek a Kőbányai Zeneiskolába. Így utólag nem mondanám, hogy megfontolt döntést hoztam, de most már mindegy. Van még egy felsőfokú Marketing- és Reklámmanagger végzetségem is.
Zenélés...
Kb 15 éves voltam amikor nyaralás alatt előkerült egy akusztikus gitár és a családunk egyik barátja játszott pár közismert dalt. Akkor épp a Pokolgépet szerettem, ennek ellenére megtetszett a hangulata. A szülinapomra ugyanettől az úrtól kaptam egy akusztikus gitárt. Nem volt semmilyen márkája vagy típusa, de a célnak tökéletesen megfelelt. Az első akkordokat egy könyvből tanultam meg, majd amikor felülkerekedett a Pokolgépes énem elmentem egy tanárhoz akinél szólókat tanulgattunk. Természetesen nem tudtam semmit, így a legegyszerűbbekkel kezdtük. Ezelőtt nem sokkal a zsebpénzemből és némi szülői kiegészítéssel megvettem első elektromos szólógitáromat, ami Iris márkájú volt és kb. 3800 Ft-ba kerülhetett. (a blokk már nincs meg). Apránként lettek egyre jobb hangszereim. Szerencsére a barátaim közül többen is gitároztak, így nagyon sokat tudtam tanulni tőlük. Az első zenekar amit a haverokkal csináltunk és már a fellépésekig is eljutott, a Rushing Snails nevű banda volt. Főleg feldolgozásokat játszottunk különböző középiskolai klubokban, mint pl. az Iron Maiden, Skid Row, Metallica, Mr. Big stb. zenekarok nagy slágereit. 1995-ben megalakult a Psycho névre hallgató punk-rock zenekar, aminek alapító tagja voltam. Ennek a zenekarnak volt a zenekarvezető énekes-gitárosa Csordás Tibi, akit ma a Fiesta énekeseként ismerhettek. Viszonylag sokat játszottunk különböző klubokban az ország minden pontján, de nem sikerült egyről a kettőre jutni. A legnagyobb siker az volt, hogy felkerültünk a Metal Hammer által megjelentetett Demonstráció II lemezre és hogy két országos turnét játszottunk végig a Sing Sing vendégeként. Nem sokkal később a Smith and Session zenekarban gitároztam. Főleg pesti klubokban koncerteztünk és nagyon nagy bulikat csináltunk. Rock zenét játszottunk, abból is a vidámabb fajtát. Megnyertünk egy országos tehetségkutató versenyt, aminek fődíjaként felléphettünk a Népstadionban az Omega előzenekaraként. Ezalatt folyamatosan tanultam is. 1994 táján láttam meg Daczi Zsolt (Bikini) hirdetését és mivel Ő volt az egyik kedvenc gitárosom rögtön rohantam hozzá órákat venni. Kb. két évig fárasztottam. 1996-ban indult a Köbányai Zenei Szakiskola Póka Egon irányításával, amit Rock Főiskolaként hirdettek és nagy szerencsémre rögtön az első évfolyamba sikerült bekerülnöm. Itt olyan tanároktól tanulhattam mint, Maróthy Zoltán, Tornóczky Ferenc, Babos Gyula, Kormos János, Póka Egon, Tóth János Rudolf. Nagyon megtisztelő volt, hogy 5 évet járhattam ebbe a suliba. 2001-ben végeztem és azóta is nagyon sokszor járok vissza. Kedvenceim közül talán Ritcie Kotzent és Greg Howet emelném ki, de szeretem Steve Vait, Joe Satrianit is. Teljes mértékben a pillanatnyi hangulatomtól függ, hogy milyen zenét hallgatok. Ez lehet éppen valami új, new metál banda, vagy éppen jazz.
Zenekarok.....
Most csak Ákos zenekarában játszom. Talán azt már sokan tudjátok, hogy egy válogatás eredményeképpen kerültem a zenekarba.
Egy barátom cégénél dolgozom, ami rendezvényszervezéssel foglalkozik. Ezen belül is a cég leglényegesebb profilja, hogy karaoke show-kat szervezünk az ország minden pontján.
Ha esetleg van egy órám tuti, hogy alszom egyet!
Ákos....
Egy régi, kedves barátom Koppány Jani hívott fel. Nem tudtam róla semmit, mivel már legalább 4-5 éve nem találkoztunk. Elmesélte, hogy Ő Ákos gitártechnikusa és, hogy Madi kilépett a zenekarból, így most Ákos gitárost keres. Megbeszéltük, hogy megadja a számomat Ákosnak és majd vele kell egyeztetnem. Persze minden nap vártam a hívását, de kb. egy hónapig nem történt semmi, úgyhogy már kezdtem lemondani az egészről, amikor hazaérve az üzenetrögzítőn Ákos apánk hangja csendült fel. Persze visszahívtam és megbeszéltünk egy randit. Ákos egyik törzshelyén találkoztunk. Kaptam egy videokazettát (Hűség koncert) amiről kiválasztott nekem 4-5 dalt, amit meg kellett tanulnom. Amikor úgy gondoltam, hogy tudom a dalokat, megejtettük a meghallgatások első fordulóját. Ákos otthoni stúdiójában csörömpöltünk és ott volt Samu és Lepe is. Egész jól ment. A következő alkalomra már kb. 10 dalt választottunk ki és akkor már Sanya is ott püfölte a bőröket, úgyhogy felváltva adták az instrukciókat mindkettőnknek. Ha jól emlékszem 2002 januárjában dőlt el, a verseny. Hihetetlen volt, hogy ott ültünk a stúdióban és Ákos mondta, hogy mellettem döntöttek. Persze nekem fogalmam sem volt, hogy most mit kéne mondanom. Az viszont biztos, hogy nagyon vágytam arra, hogy velük zenélhessek. Akkortájt készült el a Hűség angol nyelvű változata és a Mindenki táncol című dalban már játszottam egy szólót Dr. Blaustein néven. Ez volt az első! Most az Andante koncertek műsorából vannak kedvenceim: Idelenn idegen, Lámpagyújtogató dala, Esőkirály, Gyönyörű madár, Gondolnék rád. Nagyon szeretem ahogy a Krisztián áthangszereli a dalokat és mivel már a május 29-i koncert anyagát is hallottam, bizton állíthatom, hogy bővülni fog a kedvencek sora.
Kedvencek, tervek...
Abszolút hangulatfüggő, hogy milyen zenét hallgatok. Az egyik kedvenc stílusom a 80-as évek hard rock muzsikája, de a zeneiskola hatására egyre jobban szeretem a jazz zenét és érzem, hogy a klasszikus zene sem marad ki az életemből. Egyébként nem szoktam non stop zenét hallgatni. Sokszor kimondottan élvezem a csendet. Épp az álomprodukcióban játszom, így csak azért szorítok, hogy szép, hosszú álom legyen a végén happy end-del. Gyerekkorom óta nagy családod akartam és szerencsés vagyok, mert a páromat már megtaláltam. A terveimben nem szerepel szólólemez, de biztos, hogy hamarosan nekilátunk Ákos új albumának.
Kedvencek
-
Színed: méregzöld
-
Állatod: Bármelyik a vadmacska félék közül, de legyen mondjuk a fekete párduc. A fókákat is csípem.
-
Szavad: Romantikus típus vagyok, úgyhogy biztos valamilyen szeretettel, szerelemmel vagy a családdal kapcsolatos szó lenne, de igazából nincs ilyen.
-
Autód: most épp egy Roverbe vagyok belezúgva, de úgy általában szeretem a szép autókat. Nissan 350Z, egy az elérhetetlenek közül.
-
Mondatod: ld. a kedvenc szónál.
-
Mesefilmed: Nem vagyok egy mesefilm rajongó, úgyhogy kedvencem sincs, de a jobban sikerült alkotásokat azért én is megnézem.
-
Mesehősöd: A fentiből adódóan nincs ilyen.
-
Iród: Nagyon szeretem a különböző krimiket. Biztos mindannyian ismeritek azt az érzést amikor este belekezdtek egy könyvbe és hajnalban még mindig ott izgultok fölötte, hogy vajon mi fog történni a következő pár oldalon. Na nekem két ilyen kedvencem van, Robin Cook és Sidney Sheldon.
-
Költőd: Elsőre Kosztolányi neve jutott eszembe de Nagyapám viszi a pálmát, bár természetesen nagyon elfogult vagyok. :)
-
Filmed: Halálsoron, Hetedik, A remény rabjai, Hatodik érzék és a thrillerek közül szinte bármi
-
Színészed, színésznőd: Al Pacino, Eduard Norton, Nicolas Cage, Robert de Niro, Anthony Hoppkins, Tom Hanks
-
Előadód, énekesed, zeneszerződ: Bryan Adams, Robbie Williams, Ritcie Sambora, Jamie és Hrutka
-
Zenekarod: Toto, Bon Jovi, Black Out, Hooligans, Jamie és Hrutka, Van Halen
-
Illatod: Két kedvenc férfi parfümöm van a Chrome és a Givenchy. Virág illatokat nagyon szeretem, pl. orgona, frézia.
-
Virágod: vörös rózsa
-
Ételed: tejbegríz, paradicsom leves, nutellás palacsinta tejszínhabbal,
-
Italod: őszilé, kóla (csak Coca!)
-
Lányneved: édesanyám és kedvesem is Éva, ú.hogy mi mást írhatnék
-
ruhadarabod: minden, ami a kedvesemen van, vagy már nincs :)
-
Országod: Abszolút lokálpatrióta vagyok, úgyhogy Magyarország. Utazási szempontból pedig inkább a dél-európai országok vonzanak, mint pl. Görögország, Spanyolország, Horvátország
-
Napszakod: mindet szeretem, csak mindegyik lehetne egy kicsit hosszabb
-
Évszakod: nyár
-
Társaságod: kedvesem, családom, barátaim
-
Tevékenységed: imádok aludni, play station party a barátaimmal
-
Káros szenvedélyed: asszem nincs
Interjú 2.
"Pozitív csalódások értek." - interjú Kékkői Zalánnal, Ákos új gitárosával
A magyar könnyűzene kapcsán Ákos nevét még a legügyesebben lavírozók sem tudják kikerülni. A legnagyobb hazai produkció idén a szokásosnál nagyobbat változott. A zenekar két kulcsfontosságú posztjára ugyanis fiatal tehetségek kerültek. A gitáros Kékkői Zalán neve mellett eddig a Psycho, a Smith's & Session szerepelt. Új tagként fotogén megjelenésével az Ákos-rajongók kedvencévé válhat. Most itt a lehetőség, hogy a „babaarc” mögé nézzünk.
Amikor Ákos felhívott azzal, hogy te leszel a zenekar tagja, elejtetted a telefont. Ez a dalainak szólt vagy inkább annak a tömegnek és nyilvánosságnak, ami mögötte van?
Ez igazából úgy kezdődött, hogy Koppány János, Ákos gitártechnikusa szólt, hogy beajánlana a produkcióba, mert gitárost keresnek. Aztán nem történt semmi másfél–két hónapig. Gondoltam, „jó, persze, ilyet én is tudok mondani”. Aztán egyszer a rögzítőn a megszokott, anyukámnak szóló üzenetek helyett Ákos szólalt meg, s belekezdett egy rövidebb monológba. Fura volt hallani, hogy akit eddig a tévében láttam, az a nevemen szólít, s kéri, hogy hívjam vissza. Ezt többször is vissza kellett hallgatnom, hogy elhiggyem.
Egyébként az egész vonzó volt, hogy a kérdésedre is válaszoljak. Mindig szimpatikus volt emberileg. A zenéjét is szerettem, annak ellenére, hogy nincs otthon Ákos lemezem. Annyit találkozni vele mindenfelé, hogy ismertem a dalokat.
Nehéz volt belerázódni a produkcióba?
Az elején meg kellett küzdeni mindenért, de volt idő dalokat tanulni. Mikor kiderült, hogy ketten maradtunk egy másik sráccal, már tíz dalt tudtam. Mikor végleges lett a helyünk Alex-szel (ő az új dobos), kaptunk egy CD-t a koncertesélyes dalok alapjaival. Ez az első próba előtt másfél hónappal történt. Tehát a próbára úgy mentünk, hogy több számot tudtunk, mint ami végül a koncertműsorban helyet kapott. Mindenre megvolt az idő, így jól ment a munka.
Már régebben is voltak pletykák, hogy a régi gitáros otthagyja a csapatot, de a közönség szemszögéből egyik napról a másikra történt a váltás.
Nem követtem ezeket a dolgokat, nem tudtam, hogy a régi gitáros ki akar szállni. Ákos önálló produkciója sokkal jobban tetszik, mint a Bonanza: nagyon jó muzsikusokkal dolgozik. Azt a zenekart, ahol Samu bőgőzik, Dorozsmai Péter dobol, zenészként is jó nézni és hallgatni. Madival találkoztam, nagyon sokat segített, de az okokról nem beszéltünk. Bár biztosan rengeteg összetevője van egy ilyen döntésnek, számomra furcsa, hogy a úgy szállt ki a bandából, hogy megunta, elfáradt. Engem, mint idegen embert, aki először állt Ákos mellett, megtapsoltak és ünnepeltek a koncert végén, ugyanúgy, mint a zenekar többi tagját. Szeretettel fogadtak minket. Minden nap meg kellene ismételni! Nem értem, hogy ezen mit lehet megunni.
Ráadásul Madi kulcsfigura volt Ákos mellett, nagyon sokan szerették. Egyáltalán nem volt háttérben…
Senki sincs háttérbe szorítva. Ákos mindenkit a produkció lényeges részeként kezel és ez nagyon jó.
Gondolom azért teher is volt, hogy egy ilyen remek zenész helyére kerültél.
Eddig kivülről, szakmai szemmel figyeltem, hogy milyen jól játszik, s milyen profi az egész. Az elején még kérdeztem is magamtól, hogy „mit keresek én itt?”. De ez eltűnt. Volt idő feldolgozni, hogy hova kerültem.
A színpadra kilépve is ugyanez volt a helyzet?
A koncert előtti órák stresszmentesen teltek el. Egész nap együtt voltunk, be volt osztva az időnk. Például együtt néztük meg az aznapi focimeccset is. Ákos szerintem jobban izgult, mint mi. Tudta, hogy nagy felelősség kiállni sok ezer ember elé úgy, hogy ők hozzászoktak egyfajta minőséghez, amely alá nem mehetünk. Arra készült, hogy ettől mi esetleg kényelmetlenül érezzük majd magunkat a színpadon, leblokkolunk, félni fogunk. Két-három dal után vette észre, hogy miközben ő azzal foglalkozik, hogy ne történjen semmi baj Alex-szel és velem, mi mindketten jót bulizunk. Meg volt elégedve, s szerintem is nagyon jól sikerült a koncert.
A dalok mennyire állnak hozzád közel a szövegüket tekintve? Vagy ezzel egyáltalán nem foglalkozol?
De, abszolút. Sokat beszélgettünk az elmúlt hónapokban, s kiderült, hogy egy hullámhosszon vagyunk ilyen téren is.
Valamennyire téged is tükröznek ezek szerint?
Aki szereti Ákos zenéjét és dalait, az sajátjának érzi bizonyos szinten a zenét és a szövegeket is. A dalok szellemiségével abszolút tudok azonosulni, szerintem másképp nem is tudtam volna beiilleszkedni. Pont attól ment könnyen, hogy szerettem, amit és ahogy játszani kell. Sok dolog van, ami hasonlóan szól, mint korábban, de keményedett a hangzás. Igaz, ez inkább Alexnek köszönhető.
A lassú dalok is elég erőteljesen szóltak.
Igen. A koncert után orvost kellett keresnünk, mert Alex szétverte a kezét. Lejöttünk, mindenki egymás nyakába ugrott, boldog volt. Aztán vettük észre, hogy ömlik a kezéből a vér. Úgyhogy orvos, fertőtlenítés. Annyira persze nem volt meglepő, mert próbán is ezt csinálta. Repkednek a törött dobverők egyfolytában.
Emberileg is sikerült gyorsan beilleszkedni a társaságba? Azt szokták mondani, hogy Ákosnak nagyon nehéz természete van.
Nem volt gond ezzel. Ráadásul a válogatásnál is szempont volt, hogy az új tagok emberileg is passzoljanak. Azt hiszem Alex-szal mindketten úgy voltunk vele, hogy elfogadjuk azt, amit a többiek mondanak, mert sok éves tapasztalat van mögöttük.
A magánéleted megváltozott? Mert gondolom, ha bekerül valaki egy ilyen produkcióba, akkor fokozatosan felborul minden. Az időrendtől kezdve…
Az időrend felborult, pontosabban megszűnt, mert nem tudtam semmi mással foglalkozni. Ez persze hálás dolog: annak idején éppen ezért kezdtem el gitározni. Jó érzés, hogy semmi mással nem kell foglalkoznom. A barátaim nagyon szorítottak nekem. Többen voltak, akik nem tudtak a meghallgatásokról, bár szívesen nagydobra vertem volna, de nem akartam nagyot esni. Így volt, aki először a koncerten látott. Másnap reggelre 15-16 üzenet jött, hogy „úristen, tényleg te voltál az?”. Jópofa volt. Tehát pozitív érdeklődés van, de ettől nem lettem „megasztár”. Persze az is új dolog, hogy itt ülünk és beszélgetünk, mert ez sem volt eddig.
Mennyire volt álomszerű, vágyott dolog?
Álom volt, hogy egy ilyen zenekarban játszhassak. Jó dolog, amikor az ember kimegy a színpadra, s semmi mást nem lát csak rengeteg lelkes embert, mindenki ugrál. Technikai szempontból meg szerintem minden zenész álma, hogy úgy állhasson színpadra, hogy minden érte történik, már a beállástól kezdve. A klubokban erre nincs lehetőség: ha egyáltalán van monitor, akkor kiraknak egyet az énekesnek, s abból esetleg hallod magadat. Ha pedig nagyobb koncerten vagy, mint előzenekar, akkor megint nem veled foglalkoznak. Jó érzés, hogy a kétórás beállás azért kell, hogy többek között én is jól érezzem magam a színpadon, s koncert közben csak a zenére figyelhessek.
Ha már az álmoknál tartunk… hogy kezdődött? Miért lettél gitáros?
14 évesen többek között nagyon szerettem az Eddát. Megfogott benne a gitár, ennyi volt az egész. Aztán egy nyaralás alkalmával a család egyik barátja lehozott egy akusztikus gitárt, s nagyon jó hangulatot teremtett egy perc alatt. Ez megtetszett, s eldöntöttem, hogy nekem is meg kell tanulnom. Tőle kaptam egy gitárt, amelyen elsajátítottam az alapokat. Aztán tanárhoz kezdtem járni, és rájöttem, hogy a rockzene irányába kellene mennem. Érdekes, hogy az elejétől kezdve szólózni tanultam, miközben azt sem tudtam, hogy hogyan tartsam a gitárt. Ez ilyen őrült dolog. Végig mázlista voltam, mert jó tanárokkal hozott össze az élet. Olyanoktól tanulhattam, akiket nagyon szerettem. A bikinis Daczi Zsoltitól másfél-két évig vettem órákat. A Kőbányai Zenestúdióban, ahova öt évig jártam, Maróthy Zolival (Ossian) barátkoztam össze, aki három évig tanított. Valahogy így kezdődött.
Otthon is gondolom inkább rockzenét hallgatsz.
Igen, bár pont az iskola hatására picit tágabb lett a kör. Jazz-, jazz-rock típusú kedvenceim is vannak, s valahogy a nagyon kemény zene lemorzsolódott. Fontos, hogy halljam, emberek zenélnek. Magyarok közül például a Black Out-ot imádom, s szerencsére ismerem is őket személyesen. Vagy említhetem a Junkies-t is. Igazán nagy kedvenc nincs, sokfélét meghallgatok. Külföld szempontjából most inkább „Ákos-hatás” van jelen. Például számos hörgős metal-csapatot hallgattatott végig velünk. Olyan őrült fazonok vannak ma már, hogy hihetetlen. Sok koncertfelvételt, klipet néztünk meg.
A színpadi megjelenés kérdése hangsúlyos? Ez mennyire Ákos „erőltetése”?
Egyáltalán nem erőltetett. Szerintem a színpad erre is való. Extrémebb dolgokat is megtesz, felvesz az ember, amit a hétköznapokban nem. Nincs ebből probléma a zenekarban. Például nekem is új fazonom lesz. Nem leszek „babyface” többet, azt hiszem.
A színpad tényleg egy más közeg, de mondjuk a frizura az a magánéletben is megmarad.
Anyukámnak „tetszeni” fogok, azt tudom. (nevetés) De engem ez annyira nem zavar, nem hiszem, hogy ettől megváltoznék.
Gondolom ez a fajta extrém hajlam, a „magamutogatás” egy bizonyos szinten mindenkiben megvan, aki ezzel kezd foglalkozni.
Persze biztosan van egy kis „majd én megmutatom” érzés bennem. Bár ezt inkább kívülállóktól kellene megkérdezni, mert ezt így sosem éreztem. Most is inkább csak vártam, hogy végre ott legyek a színpadon. Két hónapon keresztül tényleg egyfolytában próbáltunk, készültünk. Kemény időszak volt, de tudtuk, hogy ha ennyit dolgozunk, akkor meglesz az eredménye. Ráadásul a végén több mint egy hetet próbáltunk egy raktárban koncertszerűen. Megkaptuk a fülmonitorokat; felépítették nekünk a színpadot. Jó volt tapasztalni, hogy ezt így is lehet.
Ez a profizmus, a „gépezet” működése azonos volt azzal, amit elképzeltél? Értek csalódások?
Inkább pozitív csalódások értek. Ez az egyik legnagyobb könnyűzenei megmozdulás az országban. Bárki, aki a produkció közelében dolgozik, azon van, hogy minden a legjobb formában kerüljön ki a keze közül. A hangmérnök és a fénytechnikus is járt például a próbákra, jegyzeteltek, kipróbáltak többféle dolgot, hogy a koncertre minden a legtökéletesebben működjön.
Nem volt furcsa, hogy kiszolgáltak? Nem volt kényelmetlen érzés?
A jót könnyű megszokni. Amit eddig egymagam csináltam, arra rögtön ott volt két-három ember. Nem kellett például gitárt hangolnom: Ákos stábjában külön gitártechnikus és hangszerész is van. A legfurcsább az, hogy koncerten biztonságiak vannak a zenekar körül. Például az övemért nem mehettem ki a kocsimhoz biztonsági ember nélkül. Ezt túlzásnak éreztem, s érzem most is. Persze biztosan van olyan dolog, ami miatt kell.
Tudod, jönnek majd a sikító lányok…
Igen, meg utána a barátaik! (nevetés) Bár az új külsőm után már lehet, hogy nem kell ettől tartanom....
A közönség véleménye egyébként elér téged?
A koncerten úgy éreztem, hogy Alex-szel együtt megkaptuk a bizalmat, s ez nagyon jó! Remélhetőleg mindenkinek bizonyítani tudunk majd a további helyszíneken.
Továbbá olvastam a Vendégkönyvet Ákos honlapján, mint ahogy azt néha ő is megteszi. Ott például sokkal rosszabb visszhangra számítottam.
„Vissza Madit!” követelésekre, vagy mire?
Igen, például. Ami persze teljesen érthető lett volna, mert Madi nagyon jó gitáros. Egyébként is nehéz egy új embert megszokni. Ehhez képest pozitív vélemények születtek. Azt hiszem egy srác volt, aki egy hibára hegyezte ki a dolgot, de ő sem azt mondta, hogy nem tetszett neki. Szerintem nem akart ő rosszat, de aranyos volt, ahogy páran „megvédtek”. Jól esett.
(www.zene.hu)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
