"2003. 05. 20-án a pécsi Ákos koncert élménye után írtam annak akivel ott voltam. "
Andreának 2003. 05. 20.
A koncert füstjében szemed
parázslón nézett rám
s combodon a kezem
szapora ritmust járt.
Szívünk egyszerre dobbant
zenére küldve vörös levét
testünk rejtett zúgaiba
forrón, szerte szét.
Andreának 2004. 02. 13.
Vigyázok rád! Hisz fontos vagy nekem,
óvón tartom rajtad a szemem.
Figyelem szívednek kicsiny kis rezgését,
vigyázom szerelmünk töretlen meglétét.
Érzést keltesz bennem, s vágyat,
melynek a végtelen szab gátat.
Elmerülők a perzselő lángban,
mely kellemesen átölel
és emel a magasba bátran.
Jó hogy vagy nekem.
Értelmet adsz ennek
a húscafatnak itt ni.
Melyet eddig a mellemben
csupán motorként,
vért pumpálni viseltem.
2004.10.13.
Eljött, itt van, újra hallom.
Hozzánk szól majd égi hangon
az egyetlen, az izzó magma,
kegyes lelkek forradalma.
S a gonosz, mely rohanva
magával ránt,
küzd, s néha éles hanggal
sikoltva kiált.
Aztán hallgat. Figyelve vár.
Lelkeden fogást keresve,
mint egy óvatos medve,
mely a téli hideg ellen
szűk barlangja mélyén
tavaszig békét talál...
....de szemében ott a halál....
|