megjelenés:2006

minősítés:platina lemez

01. Ennyi nem elég
02. Minden most kezdődik el
03. Adj hitet
04. Még közelebb
05. Őszi tájkép
06. A lepkegyűjtő
07. Gépszabadság
08. 1956
09. Mondj igent
10. Ébredj (Szent Márton köpenye)
11. Tű a vénán
12. Egyetlen hívó szó elég
13. Még közelebb (instrumentális)

ákos : Ennyi nem elég

Én nem tudom, hogy hol ronthattam el
De nekem mindig tűrni kellett
Ha a vágyam nekem rontott

És akinél bárki másnak mindig szabad a pálya
A mindenki babája, ki a csípejét riszálja
Nekem bezzeg nemet mondott
Nevette a gondot

Nem gondolni rád
Én már nem bírok tovább
Tőlem hiába tiltanád
Tested selymes ritmusát
Én már megtanultam rég
Van, aki csak távolabbról szép
De tőlem senki meg nem véd
Belőled ennyi nem elég

Tudom, hogy mindenhová hordasz magaddal
Én csak írom, de te magad vagy a dallam
Ami mindkettőnkben lüktet

Ágyat vetsz nekem, igazán értesz a nyelvemen
Szerelmed dolga, hogy körülvegyen, velem legyen mindig
Ha a sorsom büntet
Ez ment meg minket

Nem gondolni rád
Én már nem bírok tovább
Tőlem hiába tiltanád
Tested selymes ritmusát
Én már megtanultam rég
Van, aki csak távolabbról szép
De tőlem senki meg nem véd
Belőled ennyi nem elég

Nem gondolni rád
Én már nem bírok tovább
Tőlem hiába tiltanád
Tested selymes ritmusát
Én már megtanultam rég
Van, aki csak távolabbról szép
De tőlem senki meg nem véd
Belőled ennyi nem elég

Az arcodon árnyék suhan át
Minden porcikád
Hívja az éjszakát

Szeretőd és társad más nem is lehet
Csak az, aki ismer és mégis szeretne hozzád érni
Akit nem kell kétszer kérni
Hogy segítsen élni

Nem gondolni rád
Én már nem bírok tovább
Tőlem hiába tiltanád
Tested selymes ritmusát
Én már megtanultam rég
Van, aki csak távolabbról szép
De tőlem senki meg nem véd
Belőled ennyi nem elég

Nem gondolni rád
Én már nem bírok tovább
Tőlem hiába tiltanád
Tested selymes ritmusát
Én már megtanultam rég
Van, aki csak távolabbról szép
De tőlem senki meg nem véd
Belőled ennyi nem elég

ákos : Minden most kezdődik el

Lángoló ajtók
Izzadó falak
Egy perc és a hajtók
Ránk rontanak
Ők nem alszanak

Éberedj fel, kedves
Már közel járnak
Azt hittük nem lesz
Vége a világnak
Van hátra pár nap

Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová?
Az ég fölé, a föld alá?
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény
Aztán nincsen több remény

Ameddig látok
Felborult bábok
A sakktábla szélén
Az Idő végén
Fekszenek békén

Testek a járdán
Mint arcok a párnán
Tükröződve szépen
Hajnali fényben
A kiontott véren

Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová?
Az ég fölé, a föld alá?
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény
Aztán nincsen több remény

(Minden most kezdődik el
Minden most kezdődik el)

Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová?
Az ég fölé, a föld alá?
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény

ákos : Adj hitet!

Beszélj hozzám, mondd újra el
Hogy a világ botrány
de holnap mégis élni kell.

Itt nem vagyok idegen
Fekszem a szíveden
és hallom, hogy dobog.

A fekhely mellet most is töltve áll
a hűs borospohár
Itt érzem, otthon vagyok.

(Nem is tudod, milyen nagy dolog...)

Én ordítok néhanap
tudom, hogy bántalak
Csak szidlak a semmiért.

Hiányzik néha egy kis fájdalom
Máskor meg nem bírom
azt, hogy folyton megkísért.
(...folyton megkísért)

Refr.:
Adj hitet és elhiszem neked
hogy élni szebben is lehet
Sok okos megvet és nevet
de te észre se vedd, csak adj hitet!


A szájak szélén gyűlölet
és harag remeg
A világ nagy beteg.

De boldog vagy, hogy van kit féltened
egyetlen életed
Ennél komolyabban nem veszed.

Próbáltam hős lenni és szent
nekem egyik sem ment
Magamon veled nevetnék.

Játékos vagy, mint egy nagy gyerek
legdurvább fegyvered
a békülésre képesség.
(...képesség)

Refr.:
Adj hitet és elhiszem neked
hogy élni szebben is lehet
Sok okos megvet és nevet
de te észre se vedd, csak adj hitet!
(...csak adj hitet)


Beszélj hozzám, mondd újra el!
És adj hitet!

Refr. 2x:
Adj hitet és elhiszem neked
hogy élni szebben is lehet
Sok okos megvet és nevet
de te észre se vedd, csak adj hitet!
(...csak adj hitet)

ákos : Még közelebb

Kíméletet aligha vár
Csordultig telt méregpohár
Kiáltanék és futnék még közelebb
Szemembe néz és úgy lép még közelebb

Ítéletének elébe megy
Terhét felveszi, hiszen vár rá a hegy
Halála percét hozza még közelebb
Követném botladozva, még közelebb

Még közelebb...
Még közelebb...

Szirmokat havaznak a fák
A nap tüzétől lángol a gyúlékony világ, ó
Mégis vonz a fénye még közelebb
Mindig az egész kéne még közelebb

ákos : A lepkegyűjtő

Gombostűre szúrva szépen,
Ezernyi színes pillanat.
Az idő, ha megdermed a képen,
Az öröm talán ittmarad.

Mennyi kérdés, mennyi féltés,
Sok értelmetlen áldozat.
A lepkegyűjtő emlék után kapkod,
És felgyűlik a holt anyag.

De bárhogy fáj: Elmúltál!
Te gyáva perc,
Te bűntelen, Te tiszta,
Nem idézhet vissza semmi már.

Bárhogy fáj: Elmúltál!
Te drága perc,
Te bűntelen, Te tiszta,
Nem idézhet vissza semmi már.

Gombostűre szúrva szépen,
Ezernyi színes pillanat.
Az idő, ha megdermed a képen,
Az öröm talán ittmarad.

ákos : Gépszabadság

A kéken vibráló dobozban él
Néhány lény, aki szebb mindenkinél

A géptörténelemnek kezdetén
Egy igazán haladó szellemiségű lény
A lelkén olcsó pénzen túladott
És kiizzadt egy magvas gondolatot

Hogy nem kellenek ide nemzetek
Világ gépei, egyesüljetek
A gépnek nincsen múltja, se hiedelmei
Csak alkatrészei vannak neki

A kép-gép ontja a képeket
És vezérli velük a gépeket
Hogy fel ne fogják, hogy ne tudhassák
Micsoda rabság:
A Gépszabadság !

Sóváran nézi minden gép
Hogy a dobozban az élet milyen szép
A gépek élnek és büszkék is nagyon
Tetszik nekik a gépuralom
Amiről nem tudnak, az nem is létezik
Aki gépellenes, azt úgyis szétszedik

Éljen a gépi demokrácia
Éljen a gép egyszerű fia
Csak a mindennapi gépzsír meglegyen
Ami mindent egy formára ken

A kép-gép ontja a képeket
Hogy ne értse senki a lényeget
Hogy fel ne fogják, hogy ne tudhassák
Micsoda rabság :
A Gépszabadság !

Gépszabadság !
Gépszabadság !
Gépszabadság !

ákos : 1956

A tévé kékes bársonyával
Kibélelt világ
Elfelejt és nem örül
Ha emlékezem rád
Pedig éppen ötven éve
A béketűrés népe
Fellázadt és maga ment
A sorsának elébe

Fekete-fehérben menetelt szépen
A kritikus tömeg
Hitét a kínzókamrák
Sötét híre sem törte meg
Itt nem számít a rang
Hiába jön majd ezer tank
Ötszáz éve mindenkiért
Kondul a harang

Tiszta voltál, büszke, vad
Nem adtad egykönnyen magad
Rólad beszélni sem szabad
1956

Tiszta voltál, büszke, vad
Nem adtad egykönnyen magad
Rólad beszélni sem szabad
1956

Piros a vér, az eskü fehér
De a gyom bizony zölden virít
Sekély sírodat őrzik, nehogy
Ledöntsd a Pokolnak kapuit
Ha elérhetetlen, szent a cél
Az elbukás is ünnepély
Néhány nap és kiderül
Hogy az ember mennyit ér

Tiszta voltál, büszke, vad
Nem adtad egykönnyen magad
Rólad beszélni sem szabad
1956

Tiszta voltál, büszke, vad
Nem adtad egykönnyen magad
Rólad dalolni sem szabad

A tévé kékes bársonyával
Kibélelt világ
Nem érti, hogy miért kéne
Emlékezzen rád

ákos : Mondj igent

Az éjjel sűrű, mint a folyton fojtó köd
Nincs az a rossz poén, amin a tömeg nem röhög
Hiába mennydörög
Mikor a pénz csörög
A tempó szörnyen felpörög
Sodra sírba lök
Dobol majd a rög
Szegényes koporsód fölött

A téboly tombolva ünnepli önmagát
Árad az önzés és nincsen előtte gát
Félti a hatalmát
Mert annyit belát
Hogy megdőlhet az éjköztársaság
Ezért zúg a vád
Ezért sújt le rád
Ha te másképpen akarnád

Minél tisztább igazság
Mondj igent
Annál inkább vitatják
Mondj igent

Az égbolt üres, ezt tudja minden vak
De reggel felkel és ragyogni kezd a Nap
Itt van végre
Mutatsz az égre
De csak az ujjadat veszik észre
Mondd meg, miért ne
Értsenek félre?
Ez a kétkedők menedéke

Minél tisztább igazság
Mondj igent
Annál inkább vitatják
Mondj igent

ákos : Ébredj (Szent Márton köpenye)

Gyulladt testedre az éj leszáll
Eső szakad szakadatlanul
A fehér csempék közt a tér sivár
Felhőhad az égen felvonul

Az orvos jól beszél, a rímtelen közöny
Megdermeszt, bár nem is hallhatod
Görcsösen hiszem, hogy jön rád még öröm
Ahogy beadja a komor oldatot

Ébredj, éledj, ha fáj is, nyisd fel a szemedet
Mozdulj, virradj, máris, mondd ki a nevemet
Kelj fel, egy jel kell, egy sóhaj, minden perc nehezebb
Törd meg a csöndet egy szóval, én nem kérek egyebet
Soha már

Sápadt arcodon a láz dereng
Koldus lelkeden átfúj a szél
Az ágyad és a szíved meghasadva reng
Köd mögött a hold, mint aki fél

Az álom partján aztán hozzád lép egy árny
Díszruháját karddal vágja szét
Úgy borul föléd, mint angyal hordta szárny
Szent Márton rád teríti fényes köpenyét

Ébredj, éledj, ha fáj is, nyisd fel a szemedet
Mozdulj, virradj, máris, mondd ki a nevemet
Kelj fel, egy jel kell, egy sóhaj, minden perc nehezebb
Törd meg a csöndet egy szóval, én nem kérek egyebet
Soha már

Ébredj fel
Élned kell
Ébredj fel
Élned kell

Ébredj, éledj, ha fáj is, nyisd fel a szemedet
Mozdulj, virradj, máris, mondd ki a nevemet
Kelj fel, egy jel kell, egy sóhaj, minden perc nehezebb
Törd meg a csöndet egy szóval, én nem kérek egyebet
Soha már

ákos : Tű a vénán

Kiabáltál és úgy szavaztál, hogy szabadjon neked ezt is
Elfelednéd de nincs szerencséd, mert ez fertőzőbb mint a pestis
Mindig sírsz hogy a gyűlölet öl
Közben szétszakadsz a gyűlölettől
Egyszer minden lator meglakol
Nem lehetsz otthon már sehol
Neked a hazugság dalol

Az a tű folyton ott a vénán
És te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled
És benn a kórteremben
A szelíd fehér csenden
Áthasít a zsoltár,
Hogy valaha ember voltál

Az a tű folyton ott a vénán
És te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled
És benn a kórteremben
A szelíd fehér csenden
Áthasít a zsoltár
Hogy valaha ember voltál


Ember! Ember! Kelj fel és járj!

Köpködtél az ég felé
Aztán a nyakadba hullot szépen
Zabáltad folyton az életet
De most te vagy terítéken
Mint aki játszik az ördöggel
Észre se veszi, hogy az ördög nyer
A bajt kerested, megszeretted
El ne hidd, hogy szabadon enged
A magad erejéből nem szabadulsz meg


Az a tű folyton ott a vénán
És te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled
És benn a kórteremben
A szelíd fehér csenden
Áthasít a zsoltár,
Hogy valaha ember voltál

Az a tű folyton ott a vénán
És te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled
És benn a kórteremben
A szelíd fehér csenden
Áthasít a zsoltár,
Hogy valaha ember voltál



Ember! Ember! Kelj fel és járj!

ákos : Egyetlen hívó szó elég

Egyetlen hívó szó elég
És rózsaszínű derengés lebeg
Lüktetnek tompa lágy zenék
Nyirkos langymeleg pattant új rügyet
A kényelemből elég lesz hamar
Egyszerre fájni kezd a lét
A kitelt idő még több fényt akar
Így feszíti szét bársony keretét


Egyetlen hívó szó elég
Egyetlen elomló alak
A hevült ösztön máris lánggal ég
Egy vétlen mozdulat és a gyöngysor elszakad
Ziháló párnák közt a nász
Tengernyi kéjben fuldokol
Fokozza önmagát a láz
Egy hullámfodor mindent elsodor

Csöndekkel barázdált beszéd
A boton kopott markolat
Egyetlen hívó szó elég
És mindent felad a búcsúzó tudat
Az elme emléket hadar
Egyszerre fájni kezd a lét
A kitelt idő mégtöbb fényt akar
Így feszíti szét korhadt keretét