TYUKODI LÁSZLÓ

• fotóriporter
• 1995 óta Ákos hivatalos fotósa

1970 november 27-én születtem Miskolcon. Gyermek koromtól közel állt hozzám a zene. A bölcsödében az áhítattól könnyes szemmel hallgattak a dadusok, amint Szécsi Pál és Máté Péter dalokat énekeltem. Majd az óvodában és az iskolában is "tovább ívelt" ez a karrierem. Közben szintizni is tanultam és a gimnáziumi évek alatt négy társammal megalakítottuk az álomSzínház nevű formációnkat, ami természetesen az akkor oly divatos Depeche Mode zenekar farvizein evezett. Sőt Mi is indultunk azon a tehetségkutató versenyen, ahol a Bonanza Banzai ismertté vált. A hangom lassan elhagyott, véget értek a felhőtlen diákévek, nem vettek fel a tanárképző főiskolára, ezért úgy döntöttem, hogy a hobbimat hivatásommá teszem. Így kerültem a színpadról a zenekari árokba, a művész és a közönség közé. A másik fontos része az életemnek a sport volt. Kosárlabdáztam és sporttagozatos gimnáziumba jártam. Édesapám műszerészként dolgozik és tőle tanultam fotózni, úgy 10 éves koromtól. Édesanyám statisztikus, pénzügyes. A húgom a mamám hobbiját szakmásította. Női szabó lett. Ő öt évvel fiatalabb.


Teljesen hagyományos az iskolák sora, kivételt az előbb említett sporttagozat jelentett a gimnáziumban. Érettségi után két éves képzéssel szereztem fényképész képesítést. Nem voltam kiemelkedő tanuló, de ezért leginkább a szorgalmam okolható. Szívesebben sportoltam és zenéltem! (Gondolom ez másoknak is ismerős)



Az első kamerám egy NDK gyártmányú Certo 110S típusú gép volt. Arra emlékszem, hogy az első tekercs végén annyira szerettem volna látni mit fotóztam, hogy visszacsévélés nélkül nyitottam ki a hátlapot, így az örök sötétség homálya fedi ezeket próbálkozásaimat. Aztán persze jött a nagyszerű Zenit (made in USSR), majd a PRAKTIKA.




Azért lettem fotós mert így tudom legjobban kifejezi kettős énemet. Részben művészi, részben praktikus. Nem tartom magam a szó szoros értelmében művésznek. Nem rázom be a képet csak azért, mert attól "művészibb". Inkább a mozdulatra, a pillanatra, az érzelmek átadására koncentrálok. Másrészt imádom a tökéletesen megtervezett és kivitelezett technikai dolgokat, így a fényképezőgépeimet is. Sokszor nézegetem, csodálom, tisztogatom őket. Három magazinnak dolgozom rendszeresen: A Mister és a B.O.S.S. magazin főleg portrék készítésére ad megbízást. Politikusokat, színészeket, üzletembereket fotózok. A Modern Házak Lakások pedig épület külső-, belső- és enteriőr képeket kíván. Ezen kívül, mivel szabadfoglalkozású vagyok, rengeteg sajtóorgánumban jelentek már meg képeim. És persze a lemezborítókon, amelyből eddig 125-ön közreműködtem.



1995. november 5-én dolgoztam először hivatalosan Ákos megbízásából. Már korábban is ismertük egymást, mivel zenei magazinok riportjai során már találkoztunk. Aznap este a korábbi fotósa az utolsó pillanatban lemondta a munkát. Akkor behívott az öltözőjébe és megkért dolgozzam neki. Azóta összesen három koncertjét hagytam ki, azt is igazoltan!!! Megmondom őszintén, hogy a Bonanza Banzai nem volt a kedvenc zenekarom. Akkoriban a blues és a rock jobban érdekelt, de Ákos szóló produkciója már a U2 koncert előzenekaraként is felkeltette az érdeklődésem. Nagyon örültem és megtisztelve éreztem magam a felkérésétől!



Szeretek Ákossal dolgozni! Nagyon profi, tudja mit akar, határozott, szereti mindenen rajta tartani a kezét ami a produkcióval kapcsolatos, jó embereket válogat maga köré, megköveteli a munkát, de szabad kezet is ad hozzá. Két sztorit ragadnék ki. Az egyik a londoni éjszakában történt. Én imádom Angliát és Londont, tehát eléggé feldobott hangulatban voltam. Megérkezésünk estélyén a vendéglátónk meghívta az egész csapatot vacsorázni. Már ott is iszogattunk, majd beültettek bennünket egy taxiba és egy kis éjszakai városnézés után egy pub-ban találkoztunk. Itt még néhány kör whisky és sör után indultunk a szállodába gyalog és metróval. A Fény-kép albumban látható néhány kép erről az estéről és van még sok amit nem láthattok!!!. Nem csak a vakutól csillogott Ákos tekintete. A másik emlékezetes estéről szintén van kép a könyvben, de itt is erősen szelektáltunk. Békéscsabán történt, hogy az egyik gazdag helyi vállalkozó meghívására érkezett a csapat ingyenes koncertre. Az "öltöző" az úriember házában volt, ahol asztalitenisz asztaltól kezdve, erőfejlesztő gépeken és szoláriumon át a12 személyes pezsgőfürdő kádig minden volt. Mondanom sem kell, hogy ilyen öltözőhöz nem volt hozzászokva a csapat. A frenetikus hangulatú koncert után így aztán az egész bagázs meztelenül a kádba ugrált, ahol jól "eláztunk"!!!.



Bár az ÚjraMix albumon szerepeltek először fotóim, ezt a lemezt szeretem legkevésbé. Maga a remix műfaja nem tetszik Az összes többi albumot szeretem! Nagyon sok dal kedvencem is van, de mind közt a legnagyobb a Láss bennem mást!.



Alapvetően mindenre kíváncsi vagyok, de túlzás lenne azt állítani minden műfajt szeretek. Mivel a nyolcvanas években voltam tini, így számomra azok a csapatok váltak meghatározóvá. Depeche Mode, A-ha, Duran Duran, Talk-Talk, Deacon Blue, Iron Maiden, Judas Priest, Sting, Eurytmics, Franky Goes To Hollywood,  Én most is ezeket a lemezeket hallgatom a legtöbbet, de azért figyelek a mai futó slágerekre, zenekarokra (Ízis) is.


Lásd előbb, újakat nem vásárolok, töltök le, mert annyit nyomják őket a médiákban, hogy megunom és már nem okoz örömet.


Ami a legfontosabb az életben...

A szerelmet, a munkát és az egészséget!


Ha visszamehetnék az időben...

Erre könnyű válaszolnom. Engem már akkor is érdekeltek a dinoszauruszok amikor még nem volt divat, így a Jura vagy a Kréta korszakba mennék vissza, de csak ha vihetem a felszerelésem!!!


A Fény-Kép album...

Ahogy az a borító belső képein is látszik közösen válogattuk ki a végleges képeket. Persze először Ákos megkért tegyek javaslatokat, aztán együtt szűkítettük a kört.


Kedvenc könyvem, íróm...

Bohumil Hrabal a kedvenc íróm, az Ő írásait szeretem a legjobban, de nagyon kedvelem a fantasztikus könyveket is. (Isaac Asimov)


A munka és a szórakozás...

Mivel szabadfoglalkozású vagyok, annyit dolgozom, amennyit a megrendelőim kérnek. Ez néha azt jelenti, hogy reggeltől éjszakáig, néha viszont napok telnek el fotózás nélkül. Nagyon szeretek dolgozni, ezért még ha megterhelő is jobban szeretem az előbbi állapotot.

(ezt az írást a honlapján találtam)