Képernyőkímélő háttér
Ákos-40-dalest, két felvonásban
Budapest Kongresszusi Központ, 2008. szept. 20., szombat
2008. szept. 22., hétfő - 5:52
Otthon vagyok és az Ákos weblapon a vasárnapi előadásról készült képeket nézegetem. Egy pillanatra hallom a másik szobából gyermekem felnevetését: jelzi, hogy ő is korán kelő. Ezt vajon kitől örökölhette? Áthozom, befektetem a helyemre, a párom mellé és megvárom, míg visszaalszik. Korán van még. Tovább lesem a képeket, látom, szombat után a második előadáson is remek volt a hangulat. Az egyik fotón látok egy nagy kameraállványt: lehet, hogy mégis csak lesz DVD? Remélem. Hiszen annyira nagyon jó előadás volt, és az egész szombati (vasárnap hajnali) napunk nagyon csodálatosan telt. Az utazás, a találkozás és maga az előadás. De menjünk csak szép „sorjában”!
2008. szept. 20., szombat – 19:45
Megállunk egy Kőbányai buszmegállóban és Kancs száll be az autó egyetlen szabad helyére, pontosan hátra mellénk. Ajtócsukás után Csabi indul is tovább. Útközben üdvözlés és arra beszélgetünk, hogy ha a Rákóczi úton megyünk át Budára, akkor elkerüljük az Oktogonnál lévő csetepatét. Az Erzsébet híd után, hamar megleljük a BAH csomópontot, innen már nincs messze a célállomás, a Kongresszusi Központ. Én a párommal egész utón aggódva gondoltunk az otthon maradt gyermekünkre, mi lehet vele.
Szerencsére a létesítmény parkolójába viszonylag egyszerűen és hamar találunk helyet, és így kiszállhatunk. Miután párom, calypso kiosztotta az utastársainknak a meglepetés ot, máris indulunk az előcsarnokba. Benn már meleg van: hamarabb beindult a fűtés, mint a lakásunkban. Itt találkozás CsAdrival, és Fülessel, köszönés, kis beszélgetés. Miközben haladunk be a biztonsági őr elmondja, hogy nem vihetem be a kezembe lévő 2 db fél literes üveget (egyébként bodza-szörp volt bennük), adjam le azt is a kabátommal együtt. A kabátleadásnál (180 Ft/kabát) megkérem a hölgyet – a biztonsági figyelő tekintete mellett -, hogy rakja el ezeket az üvegeket a pult alá. Mondja, sajnos tényleg nem lehet bevinni semmit, még ő nekik se, szomjasak is már. Mondom, akkor nyugodtan igyák meg ezeket, egészségükre!
Majd e procedúra után megleljük sziriuszékat, és miközben várakozunk Franyek és Kiki is odaérnek hozzánk. Lassan már mind a 14 jegytulajdonossal találkozunk. Hamarosan Fritzuékat üdvözölhetjük. Nekem még előadás előtt egy gyors pisit kellett eszközölnöm, és miközben az erre a dologra kialakított megfelelő helyszínt kerestem, összefutottam erdéllyel, Tenkessel (aki a kiállításra felhívta a figyelmemet, amit meg is néztünk), Tityóval és Vestallal.
A mi helyünk az erkély rész jobbközép felén lévő 2-3. sor 1-7. székei voltak, azon belül én és calypso a 2. sor 1-es és 2-es helyeit foglaltuk el. Ha jól emlékszem az erkély ötletet először ujvilag szájából hallottam. Addig a pillanatig, míg pontosan elém, az első sorba be nem ült egy férfi, akinek a kobakja a színpad jobb felét el nem takarta előlem, jó ötletnek tűnt. Az előadás alatt Szakost csak jobbra kitekintve, az előttem ülő fejét megkerülve láttam mikor szintizik, mikor gitározik. De ezt az apró malőrt leszámítva jó helyünk volt. Miközben várakoztunk és lefelé tekintettünk Surgeont pillantottuk meg a földszinten. Egy gyors integetés, miközben telefonon jó szórakozás kívántunk egymásnak. Tényleg mindenki szépen felöltözött, Surgeon is, aki nemrég még bakancsba ugrált mellettem a bokorban a MK turné siófoki állomásán. Toto, aki szintén odajött a mai előadás előtt, mintha a szekrényből húzták volna ki.
(Zárójelben, annyit még a várakozáshoz, hogy jött lefelé a lépcsőn Schmitt Pál és hirtelen meglepődve odaköszöntünk neki. Visszaköszönt.)
Amikor már láttuk, hogy valószínűleg mindenkit beengedtünk a sorunkba, leültünk és vártuk, hogy elkezdődjön az I. felvonás.
2008. szept. 20., szombat – 21 óra után
Végre elkezdődött a dalest, az Asszony című „nyitánnyal”. Ekkor még hatalmas fekete függöny takarta a zenészeket. Baromi jó kezdés volt, sejtelmes. A dal közepe körül aztán szétnyílt a lepel, és megmutatta nekünk a 6 tagú (balról jobbra: Imre-Zalán-Péter-Ákos-Samu-Krisztián) zenekart. Sajnos nem írhatom le az összes dalnál, hogy pontosan mit éreztem (és szerintem le se tudnám írni, így nem is próbálkozok vele), de néhányat kiemelnék. Az első dolog, ami nagyon tetszett, az Adj hitet / Azért vagy itt összeolvasztott dal. Fergetegesen jól sikerült. Érdekes megoldás a csettintéses ütem. Aztán a Visszavág a sors c. nótának is nagyon örültem. A kedvenceim közé tartozik a Ne titkold c. dal, így ez is pozitív meglepetés volt a számomra. Aztán a Még közelebb / Örvény egyvelegbe művelt Ákos, az valami leírhatatlan: azok a dallomos ’kiáltások’, hihetetlenül tetszetek. Bár a hangra rásegítettek valamivel, de akkor is nagyon jó lett, csak lestem ki a fejemből. A szünet előtti utolsó 4 (vagy 5) dal (Őszi tájkép / Mum’s dying; Tudom, hogy merre jársz; Tarzan: Gyermekember; Persze hajnal van megint), mindegyikét imádom. Így jó volt őket hallani.
Változatos, vicces, érdekesek voltak a dalok közötti felkonferálások.
2008. szept. 21., vasárnap – 0 óra után
A BKK előtt hatalmas tömeg fogadott, mindenki igyekezett haza. Mi a felvett kabátainkba burkolózva (az üvegeket se kaptuk vissza), indultunk Csabi járműve felé, hiszen még ott lapulnak a csomagtartójában a kiosztani szánt ok. A kocsi felé haladva meglátok egy sörárust, nem tudom miért, de eszembe jut Jóka nevű barátom. Aztán az autónál nem egyszerűen, de sikerült mindenkinek a calypso által saját kezűleg készített meglepetéseket átadni. Láthatóan mindenki örült neki. Közben telefon haza, mi a helyzet gyermekünkkel, szerencsére jó hírt kapunk ismét, hisz alszik, semmi gond nem volt. Biztos túl sokat aggódunk.
Megkerestük az értünk érkező autót és indulás haza. A sötét úton egyáltalán nem éreztem magamat fáradtnak, az esténkre gondoltam, az emberekre, a koncertre. Fantasztikusra sikerült minden. Még a képernyőkímélő is tetszett.
Otthon aztán megköszöntük a „bébiszittereknek”, a mai estét.
2008. szept. 20., szombat – 18 óra 30 perc
Azt tudni kell, hogy most hagytuk gyermekünket életében először „egyedül” otthon. A keresztapját és párját kértük meg, hogy távollétünk során vigyázzanak a hercegnőnkre. Mikor kiléptünk a bejárati ajtón, mindketten bíztuk benne, hogy ellesz gyermekünk keresztapuékkal is. Ezért kicsit idegesen indultunk el Tatabányáról nemzetünk fővárosa felé.
A ház előtt már várt ránk ujvilag és Csabi az autóval. Beszálltunk hátra, ahol egy hely szabadon maradt. Az utazás problémamentesen telt, bár mi a párommal kicsit feszengtünk az otthoni dolgok miatt. Budaörs környékén Csabi felhívta Kancsot, hogy kezdjen végleg elkészülni, lassan ott vagyunk. Megbeszéltük, hogy a buszmegállóba fog várni. A Lágymányosi híd után sietve haladtunk Kőbánya felé.
2008. szept. 20., szombat – 22 óra 30 perc
A szünetben hazatelefonálunk, minden rendben otthon? „Igen, alszik már.” – kapjuk a megnyugtató választ. Kinn még beszélünk, majd a hangszóróból egy hang figyelmeztet, hogy kezdődik a második „félidő”.
A II. felvonás abban különbözött az elsőtől, hogy sokkalta „bulizosabb” előadás módba szólaltak meg az este folyamán. Míg az elsőnél voltak halkabb, lazább hangulatú dalok, itt korán sincsenek. A harmadik dal a Nem ér semmit a dal c. volt. Érdekes átdolgozás ez a BB dalok közül. Tangóharmonikával BB dal? El se hiszem, ha nem látom/hallom. Persze mindenről Imre tehet (vagy Ákos?). A Láss bennem mást / Az utolsó hangos dal egyvelegkor tényleg rádöbbenek, hogy Ákos bácsi jól „átverte” a nagyérdeműt: hát milyen alvós buli ez? Ilyen hangorkánba tetriszezni se lehetne, ha hoztam volna. Nagyon jól szólt, élveztem, és ahogy észrevettem sokan mások is így voltak ezzel.
Továbbra is csak azt írhatom, hogy ha leírnám ide minden dal rám gyakorolt hatását, akkor túltelített lenne a vendégkönyv. Azért egy párat még meg kell, hogy említsek. A Végre sajátos, „elcsúfított” átértelmezése nekem személy szerint nagyon tetszett. Az Esőkirály c. dalt és főleg a végét mindig nagyon szerettem, azt, ahol az összes hangszer együtt szól. Hát, mit is mondjak, őrületes volt, és közben „átúszott” a Táncolj a tűzön át refrénjébe. Ekkor már egy-két ember az erkélyen felállt, akiket a biztonságiak ültettek vissza. A Térj vissza / Ikon páros is jó volt. Szép megoldás, ahogy a dal elején Ákos Krisztiánnal együtt énekelt, később a végén, ahogy a dal visszatér önmagába. Az Ilyenek voltunknál már nincs megállás, a közönség előrelódul, a földszinten hatalmas tombolás kezdődik: ugráló zakós férfiak, estélyi ruhás „fejveszett” nők. És még mindig nincs vége, hiszen a Búcsúdal / Valami véget ért hátra van. Jó volt fentről látni az egész előadást. A rituális Adjon Isten… után zenekar bemutatás, majd irány a kijárat. Előcsarnokba még gyors élménycsere, majd irány ki a hidegbe.
2008. szept. 22., hétfő – 7:00
Visszagondolva, tényleg fergeteges volt a buli. A hangulat, a közönség és a fények. Egy-két dolgot viszont meg kell, hogy jegyezzek (miközben ébredeznek családtagjaim): a látvány, a gyönyörű „koncertterem”, és a frissen borotvált, szépen öltözött arcok nekem nagyon tetszettek. Tényleg ünnep volt a szombat.
A dalok alatt nagyon sokszor háttérben a zenészek mögött a „képernyőkímélő” kapott szerepet. Többnyire „non figuartív” és nyugtató hatású képek váltogatták egymást. Nekem talán legjobban az a megjelenítés tetszett, amikor a Még közelebb alatt a kereszt látszott a kivetítőn, a feszület közepén a fénnyel. De talán A világ legvége c. nóta alatti, csendesen háborgó, sötétkék tengerkép is megfogott.
Köszönjük ezt az estét a zenekarnak és minden más embernek, akik valamilyen szerepet játszottak a szombat este létrejöttében. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés