Folytatása a Bonanza Banzai Kottáknak!!!

A lámpagyújtogató dala

Em

Az utolsó vágy

   Am              Em

Az ablak alatt áll

Túlélte az éjszakát

Az utolsó vágy

Egy cigarettára gyújt

És egy pocsolyában megnézi magát

Am             D

Az ágyból

Am                                             D

Idegen szerelmek illata száll az ágyból

Az ágyból

Idegen szerelmek illata száll az ágyból

 Em                              D                    Am

Budapest fényeit már nem én gyújtom meg

Az egész város régóta beteg

És veled is, édes, valahogy másképp' van

Mint ahogyan normálisan lehet

Budapest fényeit már nem én gyújtom meg

Az egész város régóta beteg

Az egész országban valami másképp' van

Mint ahogyan normálisan lehet

Enyém volt régen

Az egész város

A fénynek tudója voltam

Halállal határos

Szuk utcák hívtak engem

Ha hívtak, hát mentem

Vége már

Zuhan a város

Zuhan az élet

Velük zuhanok

Magam is, félek

Furcsán-hidegen

Égnek a fények

Áll a bál

Az utolsó vágy

Az ablak alatt áll

Túlélte az éjszakát

Az utolsó vágy

Egy cigarettára gyújt

És egy pocsolyában megnézi magát

A szakadék

Verse:

   Bm             C#m

Ha volna merszem, elmondanám,

      Bm            C#m

hogy regota figyeltelek,

     F                      G                Dm

és ezer verset és dalt írtam neked.

Te nem tudtál rólam, csak lebegtél,

Ég volt csak föld között,

Szép szemedbe hidegség költözött.

Refrén:

         G                        F#

Mar nincs benned, felelem,

   D                     Em

a fajdalom eltűnt rég.

Szörnyen súlyos a csönd,

Beleremeg az ég.

Mar nem tarthat vissza semmi,

Téged zuhanni hív a szakadék.

Halkan dúdol a csönd,

Azt súgja, meggondolhatod meg.

Ha felébrednél, elmondanám,

Hogy bűnösnek érzem magam.

Hogy veszni hagytalak,

Hogy voltál szabad.

Ha felébrednél, elmondanám

Hogy bűnösnek érzem magam.

De hiába nyúlnék,

A szemed mar csukva van.

Refrén

Rólad beszel, az este, a szel,

A beálló csönd, a hajnal, az ég.

Az ima, az alom, és mindent szabad.

Varlak haza, ajtó nyitva van.

Áradás

Bass: (Az E húrt C-re le kell hangolni... :o((( )

Intro:

C--4--6-6-4-6-7-4---6-6-4-6-7-0---6-6-4-6-7-0--

Utána:

C--6-6-4-6-7-4---6-6-4-6-7-4--6-6-4-6-7-0---6-6-4-6-7-0--

Zongora:

E--3-2-0--3-2-0--3---3-2-0--7-5-3--3-2-0--3--

Em

Áradás

                 C

Partot ostromló lázadás

Zúg a víz

      Em

Csak hallgatom

                  C

A tenger elmossa tegnapom

Szól a víz

De mit beszél?

 Em                        C

Rólad kéne, szóljon minden zaj

Mióta nem vagy velem

     Em

Csak elképzelem az arcod

   C

És újra bennem élsz...

Am         B                    Em

Érzed, milyen furcsa az éj?

Am                                B

A tenger tombol, de te bennem alszol   

 G          

Megvédlek, ne félj

Villanás

Fényárban úszó robbanás

Bog az ég

Ha hallgatod

Küldj egy jelet vagy jóslatot

Itt a vég vagy messze még?

Rólad kéne szóljon minden dal

Mióta nincs más remény

Csak elképzelem az arcod

És újra bennem élsz...

 Em                D                 F#m

Vártak rád a túlsó parton, tudtad biztosan

Em                       D            F#m

Nem volt benned semmi félelem

Hinni tudtam neked, ahogy senki másnak még

Most bennem élsz és ittmaradsz velem...

Az utolsó levél

Am

Ez az utolsó levél; álmok között

G6

Szülték bennem a csillagok

  Fmaj7

A remény belolem elköltözött

 Esus4

Nem is jöhetnek jobb napok

Ez egy utolsó levél, egy meg-nem-írt

Egy befelé kiáltó pillanat

Nem szántja toll a jó papírt

Szememben lángok vallanak

Szép vagy: és nem csak fénytelen

Sugártalan büszkeség

De másnak jele van testeden

Megijednél, ha értenéd

Am

Várj

 C                 D

Tudod, hogy hiába menekülsz

       F

Hiszen akármerre is mennél

       Gadd9

Mindig utolér

             Am

Az utolsó levél

Ez egy utolsó levél és vége van

Éreztem valamit, azt hiszem

Szégyellni kéne most magam

Árnyékot vetsz a szívemen

Várj

Tudod, hogy hiába menekülsz

Hiszen akármerre is mennél

Mindig utolér

Az utolsó levél

Csak te vagy

Intro: D Em G 

   D

Csalódtam bennük és mindenben,

   Em                                         G

Csalódtam bennük csak benned nem,

Dm                                   Em     G

Új lángok égnek a szívemben.

Sokat tanultam tőled

Tanultam hinni és várni

Erőt merítek belőled

Ezt nem is értheti bárki

Titok vagy nekem, megfejthetetlen

Taníts a szavakra, emelj fel engem

Tiéd vagyok, őrizd a lelkem

Refrén:

 D                      Em

Amit nekem adtál, azt én elfogadtam,

    D                    Em

És hittem benned, pedig nem is tudtam,

          D

Hogy hitem örökre megmarad,

 Em                 D

Semmim sincs, csak te vagy,

         D

Csak te vagy.

Csillagok alatt

C/G - 332010

G/F# - 220003

 Em

Csillagok alatt alszik a Föld

Lehet, hogy egyedül én vagyok ébren

 C/G

Suhognak körben a zajmadarak

Társtalanul fekszem az éjben

Csillagok alatt fekszik a test

Az enyém, a tiéd, akárkié

Könyörögnék, hogy engem szeress

De nem ragyogsz rám már soha többé

Csillagok alatt jár-kel a test

Az enyém, a tiéd, vagy a másé

A test csak izgága, gyönge hírnök

Az életé vagy az elmúlásé?

 Em

Mondd csak, mi ez az álom, barátom?

Mondd csak, mi ez az ének?

         C

Mi ez a dal, amit a távolban

                  Am G C G/F#

Dúdolnak a vének?

Csillagok alatt fekszik a test

Éget a föld, olyan hideg

Akár a szegecselt acélfalak:

Fogva tartják az álmaimat

Vigyázz a szóra, amit küldök:

Én mindig szeretni foglak

Maradj meg titkos jelszavamnak

Maradj meg védo csillagzatomnak

Mondd csak, mi ez az álom, barátom?

Mondd csak, mi ez az ének?

Mi ez a dal, amit a távolban

Dúdolnak a vének?

Bárcsak hívnának maguk közé

Hogy tudnám, hová tartozom

Társtalanul fekszem az éjben

Felho takarja csillagzatom...

Dekadens

     G       A#        A    A#

Dekadens: az ördöggel cimborál

Furcsa ez a Föld: csak a tisztulásra vár

Dekadens: az ördöggel cimborál

Furcsa ez a test: a végét járja már

 A#            A

Pusztulás ízű percek

    A#            A

A csontban a szú halkan perceg

Szédítőn forog a Föld

Vigyázz, fiú, meg ne öld

A múltadat rég eltörölték

Jó katonák, szép leventék

Most még küzdesz, de amikor elmész

Tested fölött a tábori lelkész

Nagyon halkan imát mormol

Ébredsz-e még a halotti porból?

Dekadens, szép kis korszak

A próféták mind elfutottak

Hazug és gyenge a birodalom

Nincsen alázat, nincs igaz hatalom

Monoton a zene, monoton a tánc

Homlokodon gyűlik a ránc

Harcolsz még az igazadért

Hiába beszélsz, senki sem ért

Tűnj el ebből a hanyatló korból

Ébredj újra a halotti porból

Dudolni halkan

Figur 1:

  Em       D        C

E---0--------2--------0-----------

H-----0--------3--------1---------

D-------0--------2--------0------- x3

G----------0----------------------

A-------------------3----------2--

E-0--------------------------0----

Figur 2:

  Em       D        C

E---0--------2------0-------------

H-----0--------3----1-------------

D-------0--------2--0-------------

G----------0--------2-------------

A-------------------3-------------

E-0-------------------------------

Intro:

 Figur 1, Figur 1, Figur 1, Figur 2

Negy soronkent bontva, mint az intro:

  Em        C      D            Em

   Jéghideg ágyban ébredek, tudod,

         C        D             Em

   Fényt mossa az éjszaka ráncait,

   D        C                     Em

   Tudom és érzem, hogy merre jársz,

   D     C